Az évértékelő beszédemet Áder Jánossal, Palpatine-nal és Sólyom Lászlóval írtuk közösen. A sok unalmas maszlag mellé belecsempésztünk bakancslistás koncerteket, nagy visszatérőket és persze szomorú veszteseket is. Ez az év, mint ahogyan jósoltam is tavaly az előre megvásárolt jegyekből, igazán erősre sikeredett. Ismét búcsúztattunk egy legendás zenekart (szomorú bociszemű nézés) és megint sikerült egy könyvet kiolvasni. (Nincs magasan az a bizonyos léc.) Hát igen, nagy dolgok ezek, mintha tegnap történtek volna, pedig pont egy éven belül volt minden, kiszámoltam. Részletek az ugyanakkora betűs részben, lejjebb.

A szokásos sorrendet tartom és az összes cikkről két mondatban megemlékezek. A két legrövidebb témakör a Könyvez és a gyűjteményes sorozat lett, hiszen idén csak egyetlen poszt született mindegyikben. A feldolgozásos gyűjtemény biztosan bővülni fog még egy következő résszel és remélem a könyvves rész is. Bruce Dickinson könyve végre nem azt adta, amit vártam. Pont egy olyan élmény volt, amihez cseppet sem kell magát a zenekart ismerni, mert ez tényleg nem az Iron Maiden-ről szólt, hanem magáról az emberről. (Elolvadok milyen jól tudok fogalmazni.) Csak ajánlani tudom!

Koncertekben olyan volt ez az év, amit nem fogok tudni überelni jövőre az egészen biztos, pedig újra erős felhozatal következik 2020-ra, csak neki kellene állni megvenni a jegyeket. (Gojira, Deftones, csakhogy belebegtessek egy mézesmadzagot.) Szóval nézzük is merre jártam. Az AWS és a Useme közös estéjén kiderült számomra, hogy amíg az első zenekar élőben klubkoncerten nagyon tud tarolni, addig a Csongor Bálintos vonulat egy gyenge, fáradt öregemberre emlékeztetett. Sajnálom, mert egyébként fordítva gondoltam volna.

A Subscribe BP-os visszatérése azonban egészen zseniálisra sikeredett. Akkor megígérték a srácok személyesen is, a saját szájukkal, hogy őszig kijön az új lemez, de nem így lett. Csak azért nem haragszom rájuk, mert jó arc vagyok és kidobtak még egy új számot tegnap!
A Slayer búcsúkoncertje egy óriási dolog volt, ha már úgy alakult, hogy a nagy négyesből visszavonulnak a TRASH nagy öregjei, akkor legalább láttam őket még utoljára. Megjegyzem lehet öregek már, de az én nyakam állt be a koncert végére, nem Kerry King-é!
A VOLT fesztivál bár évről évre rontja a marketingjét, a Slipknot és a Papa Roach miatt abszolút dícséret éri őket. Ha a rock-osabb vonal újra megerősödne, akkor adnék nekik 9 halálcsillagot a tízből. (by Zozi)
A RATM tribute est pedig eszméletlen volt, pedig én tényleg forró olajban mártogatnám azokat, akik erre vetemednek. Így utólag megkövetem magam és egy képzeletbeli tockost kiosztottam magamnak a tribute zenekarok ócsárolása miatt, hiszen a Subi féle változat annyira hihető volt, hogy tényleg az ország egyik legjobb tribute zenekara lehet. (Bár ezt biztosan nem fogom leellenőrizni...)

Nem véletlenül hagytam a Tool-t a végére. A bécsi koncert nagyjából olyan volt, mintha a bakancslistáról kihúztam volna az első tízet. A legszebb az egészben, hogy nem csak eljutottunk oda a kis feleségemmel, de az a sok rossz, amit hallottam a koncertjeikről abszolút nem volt igaz. Eszméletlenül jól szólt minden, leírhatatlan élményt adtak és akkor még nem hallottuk az új lemezt, csak pár új számot. Mindenféle értelemben ez a Tool éve volt.

De ennyit a múlt idézésről, nézzük meg ki kapja idén a legjobb hazai és külföldi Arany-EZ!-t, amivel persze nem jár az égvilágon semmi!

Külföldiek, akik hangszereken játszanak:
A Bring Me the Horizon hozta az év csalódását az Amo-val, amivel egy új díjat is alapítottam, így ő kapja idén először meg a Köldökszösz-szobrot. A nevetséges újítás mögé bújó srácok alighanem jövőre valamelyik magyar fesztiválon felbukkannak majd, lesz tehát lehetőségük javítani egy oldschool repertoárral. A Black Eyed Peas-re azért voltam kíváncsi, mert Fergie kiválása új kihívást hozott és érdekelt, hogyan oldják majd meg a hátrahagyott tagok. Mondanom sem kell, hogy elég jól vették az akadályt, a Masters of the Sun vol. 1.-el. Így kell ezt csinálni és tovább lépni. A The Black Keys bár nem volt elég erős ahhoz, hogy az első helyért menjen, azért a dobogó 3. fokára mindenképpen feltettem a Let's Rock-al és ezentúl rajtuk tartom majd a szemem.
A Dream Theater végre kiadott egy nem unalmas, nem teljes egészében retro és még élvezhető lemezt is, így a Distance over Time egy kellemes meglepetés volt. A While She Sleeps egy közepesen erős albummal jelentkezett a So What? személyében és erős bennem az érzés, hogy újra meghallgassam őket élőben, mert úgy érzem ott még egy lapáttal rá tudnak tenni és akkor összejöhet a birodalmi lépegető. A Volbeat majdnem elhappolta a Köldökszösz-szobrot a BMTH-tól, de végül nem sikerült a Rewind, Replay, Rebound-al és a Korn-nak sem a felejthető Nothing-al. Nagyon-nagyon közel jártak, de Oliver Sykes nagyon ragaszkodott a szoborhoz.
A kötelező lemezeket az Opeth az In Cauda Venenum-mal, míg az As I Lay Dying a Shaped by Fire-el hozta. A legjobb külföldi album díja a Slipknot és a Tool között pattogott. A Slipknot We Are Not Your Kind lemeze nagyon jó lett az igaz, de csak a 2. lehetett, hiszen a Halálcsillagot az örök kedvenc Tool készítette el a Fear Inoculum-mal. Maynard-ék egy remeket tettek le az abroszra és tették fel a kérdést egyből, hogy mikor lesz a következő album. Talán 2040-ben?

Hazai zenekarok hangszerekkel:
Egy különlegesség, bár nekem nem lett nagy kedvencem a Hiinaar XIX lemeze. Bevallom kicsin húzom a szám még mindig. Hagyjuk. A többi nagy magyar zenekar eléggé belefáradt, mert amíg a Leander Kills egy közepes Luxusnyomort hozott, addig a TCS és a Depresszió az igencsak megosztó Liliput Hollywood-dal és Nehéz szóval állt elő. Egyik sem lett jó, sőt megkockáztatom a rosszba belenyúlik a kezük. Nem úgy, mint az egyetlen hátra maradt magyar zenekaré, akikről idén megemlékeztem, a 30y-é. Az a ki az akit még megölelnél közel tökéletesre sikerült és újra rajongó lettem. Tapsorkán nekik és persze gratuláció!

Legjobb külföldi lemezért járó Arany-EZ!: Tool - Fear Inoculum
Legjobb hazai lemezért járó Arany-EZ!: 30y - ki az akit még megölelnél
Legjobb koncert: Tool (Wiener Stadthalle)
AranyEZ! pillanat: Esti Kornél - Lesz még folytatás kivonuló zene az esküvőmön
Legnagyobb csalódás, Köldökszösz-szobor: Bring Me the Horizon - Amo lemeze