Hát ezt nem hiszem el! Megpróbáltam egy kicsit nosztalgiázni, illetve a régi ifjú koromban hallgatott zenekarok közül egyet kiválasztani és a most kiadott lemezüket kielemezni - gondoltam az majd milyen jó lesz! A Silverstein-re jutott a választás, épp kapóra is jött, legalább 10 éve biztos, hogy semmit nem hallgattam tőlük. Volt egyfajta érzésem, hogy ők azért nem olyan szar zenekar, legalább is nem rémlett, hogy őket besaktulyáztam volna és direkt hanyagoltam volna idáig. De az A Beautiful Place to Drown lemez után már erős kétségeim támadtak saját magammal szemben. Miért hallgattam én régen? És főleg melyik számukat? És hogy lehet visszmenni az időbe, hogy beszóljak magamnak?

Elnézést kérek önmagamtól és persze mindenkitől, hogy erre pocsékoltam az időt. Az új lemeznek minden dallama, sora egy gigantikus séma gyűjtemény. Az összes tipik post-hardcore, emo-s vonal megtalálható. Most valahol a rossz Bring me the Horizon és az Enter Shikari között tanyáznak hangzásban, pedig 2000 óta már megalakultak, ami miatt illett volna már egy saját hangzást kialakítani. (Szerintem.)

Egy dolog, ami biztosan igaz lehet rájuk, hogy egy tálca sör és egy jó koncert megmentené őket. Csak simán, ha hallgatom őket mindig ugyanaz a két érzés fog el.
Elsőre megszólal bennem a naiv énem:

Nem rossz ez, elhallgatnám évekig! Tök jó, régen hallottam már ilyet.

Majd egy csicskalángos kíséretében megszólal a józan eszem is és azt mondja:

Ezt hallgatod? Tényleg, ennyi elég neked? A Youtube-on 5 perc alatt 20 ugyanilyet találok!

Mindig a második énem nyer és abszolút nem véletlenül!

Ez a lemez semmit sem mond, semmit nem akar. Menetrend szerint megérkezett a 10. lemez és fenntartja a rajongótábornak a magját. Belehallgatva pár régebbi dalukba, fogalmam sincs miért hallgattam még tizenéves koromban őket. Remélem megvolt rá az erőteljes okom, de szerintem ma már nem jönnék ki az akkori magammal!

A borítóról megint ugyanazt kell írnom, mint amit a legtöbb esetben szoktam mondani. Unalmas, nem foglalkoztak vele, le se szarták. Ezt a képet, akármelyik online pikcsör szerkesztővel megcsinálod 2 perc alatt. Egyszerűen a számalmas szó az, amit mondani lehet rá.

Kinek ajánlanám: Leginkább senkinek, de a 2000-es évek beli önmagamnak.
Mihez ajánlom: bármilyen háttérzajnak jó, nem fog megvazarni semmiben!
Milyen állapot kell a meghallgatásához: alapvetően vidám hangvételű a lemez és gyors tempós,.
Koncertre érdemes elmenni: azt gondolom, ha valahol, ott jó lehet!

Lemez: 10/6
Borító: 10/3