A Slipknot szinte mindig a kőkemény, brutális és a populáris metál közé szorította be magát. Egyik arcukkal az érzelgős és jól énekelhető refréneket dalolják, a másikkal pedig a beteges, gyors, hörgős számokkal pedig az egyáltalán nem családbarát címre hajtanak. Az eddigi albumaik többnyire vagy ez vagy az volt. A Slipknot (1999) és az Iowa (2001) a dühös, a Vol. 3 (2004) és az All Hope Is Gone (2008) a lágyabb, az .5: The Gray Chapter (2014) a közepesen kemény vonalat hozta és most kijött 5 év után a We Are Not Your Kind, ami pedig ezt az 5 albumot olvasztja magába.

Kezdjük azzal, hogy az összes albumuk profi maszkos munka és nem adtak ki muszájból lemezt és ez azt eredményezte, hogy a saját skáláikon belül húzták magukat feszesebbre vagy lazábbra, de sosem lépték át a hülyeség és a próbálkozás határait, mint pl. amit a Korn a Skrillexel véghez vitt. Amit kiadtak, annak mindig megvolt a maga története, pl. az Iowa, ahonnan a zenekar származik és inspirálta őket vagy a maga érzelmi vonala, pl. Paul Gray tragikus halála. A mostani lemez pedig egyszerűen azért tudott elkészülni - saját állításuk szerint -, mert megszűntek a zenekaron belüli konfliktusok. A tagok jövése, menése egy tisztulási folyamat volt a zenekarban és így utólag már azt is el tudom fogadni, hogy egy Joey Jordison is ennek az áldozata lett.

Az album jellegzetessége, hogy az igazán jó Slipknot-os pl. Birth of the Cruel szerű dalok mellett, ott vannak az igazán könnyedek is, Unsainted vagy a Nero Forte, de van benne egy Spiders, ami stílusban nem éppen ezeké a csávóké, mégis rohadtul érdekes. Záró számnak a Solway Firth-t berakni, pedig egyértelműen arra utal, hogy van egy jó értelemben elvont arcuk (is). Az átkötő dalokat a Slipknot jobban használja, mint sok más zenekarok, ők eszköznek használják ezeket a rövid "dalokat", nem csak idő kitöltésnek. A 63:27 percre azért került fel egy-két gyengébb dal, szerintem ezt nem tagadom le, mert az olvasóim ennél ravaszabbak, hogy ezt ne szúrnák ki.

Az idei VOLT fesztiválos fellépés után, újra Magyarországra jönnek ezzel a lemez turnéval és nem gondolom, hogy nem leszek ott. Szinte megható volt Sopronban, hogy mennyire egy családnak gondolja Corey a Slipknot-ot a rajongóival (velem is!) és ha csak a show része volt ez az egész, még akkor is azt mondom, hogy átjött.

Szóval egyértelmű, hogy 9 levágott malacfejet adok nekik a tízből!

A lemezborító sem maradt le nagyon a lemeztől. Az ötlet tovább jutott a kivitelezést érzem hiányosnak. Kicsit elkapkodott lett, ha lehet erről beszélni egy 5 éve készülő lemeznél.

Lemez: 10/9
Lemez borító: 10/8