A Leander Kills 3. nagylemeze a Luxusnyomor címet viseli és őszintén szólva fogalmam sincs miért pont ez lett a címe. Mivel nem koncept lemez, bármelyik szám címe lehetett volna, bár ugyanennyire nem tudtam volna mit kezdeni vele. Azzal sem, hogy a Luxusnyomor dal, nem arról szól, mint pl. a Blind Myself dala, a Diszkószám az éhezésről. Pedig volt bennem egy gondolat, hogy összekötöm őket. De hiába, Jankai Valentinon (ex-Blind Myself dobos) kívül semmilyen kapcsolatot nem tudok felfedezni köztük. Gyenge felvezető után, kezdődjön hát a kritika.

Először is, nem tudom mit vártam a lemeztől, mert az előző kettőt (Túlélő 2016, Élet a halál előtt 2017) sem ismertem, habár Köteles Leander munkásságát viszonylag régóta figyelem. Nekem a Leander Rising Szívidomár (2012) albuma elképesztően tetszett, de aztán az Öngyötrővel (2014) már annyira nem voltunk jó viszonyban. Majd a következő állomás, amikor a Dal 2018-ban a Nem szól haranggal feltűntek, újra megörültem, hogy itt vannak és nagyon jó formát öntenek. A dal kiváló volt, még akkor is, ha az AWS beelőzte őket.

Aztán meghallgattam a Luxusnyomort, amit megvettem, mert azt gondolom ez a minimum tőlem és azt látom, hallom, ami az Öngyötrőnél sem feltétlenül tetszett. A zenészek Leander körül jönnek-mennek, de valahogy a zene, dalok tematikája és úgy az egész beleragadt a frontember mocsarába és nem tud szabadulni!

Ja, de kitört! A Hazavágyom, ami teljesen más vonalat képvisel, mint a többi, lett a legerőteljesebb a dal. Annyira jó, hogy újra és újra visszatekerem (virtuálisan, nem úgy, mint gyerekkoromban), hogy még egyszer meghallgassam. Pedig közelebb van Lovasi és a Csík zenekar szerelem gyermekének sok dalához, mint egy metál nótához. Persze ez a dal is mire készült? A Dal-ra. Lehet akkor tudnak igazán alkotni, amikor el kell engedniük egy kicsit a metálos injekciót?!

Egyébként a refrének elég jók és nem mondom, hogy az album rossz, csak éppen kizártnak tartom, hogy az év lemeze legyen ez. Pedig van olyan dal, ami szinte már Serj Tankian énekléséhez hasonlít, a Sötét én, vagy A Ti dalotok, aminek a szövege az Ossian klasszikusához, A rock katonáihoz.

"Elhagynak százak, jönnek ezrek
A rock katonai egyre többen lesznek
Állj közénk Te is, harcolj velünk
Bárki jön ellenünk" (Ossian - A rock katonái)

"Megéltünk száz életet
Ezerszer halunk értetek
Ó, te szív, soha ne állj meg!
Együtt dobban a tiétekkel
Hangunk elszól a végtelenbe
Ó, te lélek, a magasba emelkedj!" (Leander Kills - A Ti dalotok)

Szóval van itt minden, de összességében nem ez az album, az amire most egy nagy 10-est tudnék adni. Nem lett egy egész és nincsenek benne kiugrások. Egy erős közepes férfimunka, amin érződik a tesztoszteron, de előbb lett izomláz, mint, ahogy meg lett volna az utolsó széria. Kissé megfáradt az erőlködésbe, pedig vannak ott még tartalékok.

A borító meg hát hiába szép, nem érdekes. Sablonos, mótvá, olyan nem ezt vártam volna. Pedig a luxusnyomor téma, ennél sokkal többet tudott volna adni és elég hálás is lett volna.

Lemez: 10/7
Borító: 10/5