Slayer és a férfikönnyek!
Búcsú a trash atyáktól!
A Slayer koncert különlegessége abban állt, hogyha becsuktam volna a szemem, akkor magam elé képzeltem volna egy fiatal, lelkes bandát, akik meg akarják mutatni, hogy meg akarják hódítani a világot. Pedig Araya-ék abszolút nem fiatalok, főleg ha hozzávesszük az életvitelüket, akkor nagyjából tényleg csak az örök trashmetál az, ami konzerválta őket. A zene iránti elhivatottság az, ami miatt a búcsú turnén is olyan eszelős tempóval játszottak, aminek a hallgatásába is el lehet fáradni. A 38 éve a pályán lévő, a világot sokszor végigsöprő, a trash-t feltaláló zenekar búcsúja olyan volt, mint amilyet vártunk volna. Egyszerűen dühös, pontos és férfikönnyben áztatott!
A záró dal, ami a klasszik Reign in Blood kezdő dala. Kicsit ironikus.
Nem olyan régen fejeztem be a Slayer könyvet, ami egészen más megvilágításba hozta a zenekart. Már tudok olyan dolgokat, amik miatt máshogy nézem ezt az egészet. Milyen nehéz még egy igazán nagy zenekarnak is folyamatosan az elitbe tartozni és hogyan születnek sokszor meghökkentő döntések (=rossz lemezek) vagy, hogy akármennyire elnyűhetetlennek látszanak, ezek a kívülről vérkemény zenészek, bizony ők is emberek. Most már megpihennének. Koncentrálnának a családra, más projektekre vagy egyszerűen a saját életükre.
Öreg ember, nem vén ember!
Valószínűleg a visszavonulás után sem fognak unatkozni, de az biztos, hogy egyfajta űr fog keletkezni, főleg a trashmetal zene színpadán. Egy igazán nagy zenekar a "big four"-ból búcsúzott a magyar rajongóktól. A koncert pedig milyen volt?
Energikus, pontos és látványos. Annyi lángcsóvát láttunk, hogy Putyin felhívta Viktort kell-e még földgáz tartalék?! Nem láttunk olyan extrákat, ami nem ők lettek volna. A VOLT-os (2016) fellépésükhöz képest, érezni lehetett az odatevést. Nagyon meg akarták mutatni, hogy többet nem mutatják meg magukat. Lezártak valamit, de azt úgy, hogy ne felejtsük el.
Megleptem magam egy Slayer pólóval, meg amúgy is olyan gyerekbarát!
20 dalban búcsúztattak el minket és nekem nem okozott olyan nagy élményt, mint a Tool, de talán nem is hasonlíthatom össze a kettőt. A Tool-tól első koncertem volt, míg a Slayer nagyon úgy tűnik az utolsó. De nem voltam szomorú és másokon sem láttam elkeseredettséget. Mindenki tudja, hogy a Slayer jó pár millió nyaki görcsöt, több milliárd liter elfogyasztott sört és persze rengeteg motivációt adott a világnak! Illetve még valamit. Messze álltam, de úgy láttam Tom Araya szemében férfi könnyeket!
Köszi!
Setlist:
Repentless
Evil Has No Boundaries
World Painted Blood
Postmortem
Hate Worldwide
War Ensemble
Gemini
Disciple
Mandatory Suicide
Chemical Warfare
Payback
Temptation
Born of Fire
Seasons in the Abyss
Hell Awaits
South of Heaven
Raining Blood
Black Magic
Dead Skin Mask
Angel of Death
