Az Igorrr egyik nap szembe jött velem a Youtube-on és azt mondta, hogy elérkezett az idő. Valahogy így volt, hogy a már sokszor hallott zenekar vagy zenész tehetség lemezét meghallgattam. A Spirituality and Distortion lemez bizony elég sok érdekességgel szolgált,. Pedig elsőre úgy tűnt, a Downgrade desert után, hogy ez egy nagyon sötét metál lemez lesz, aztán átment valami nagyon különleges performanszba. Na, de miről is beszélek!

Az bevezetőben azért írtam, hogy nem tudom eldönteni, hogy amit hallunk az egy zenekar vagy egy egyszemélyes hadsereg-e, mert Igorrr sokáig szólóban csinálta és csak 2017-ben szedett maga köré zenészeket, de az szinte biztos, hogy ez mind Igorrr agyszüleménye. A tehetséget leánykori nevén Gautier Serre-nek hívják, egy francia zenész, aki nagyon szereti a különböző, a természetben általában nem találkozó zenei stílusokat egy asztalhoz ültetni. Annyira, hogy engem is átvert az új lemez első dalával, ami egy szinte klasszikus black metál dalnak tűnt. Azonban annyira tű pontos dobot hallottam, ami elgondolkodtatott, hogy nem gépi dobot tettek-e bele, de aztán elhessegettem ezt a gondolatot.

De tovább mentem a dalokon és valami elképesztő egyveleg rajzolódott ki. A klasszikus zenén át az elektronikus zenével megalapozva, a hagyományos francia dalokig, egészen a balkán zenével ötvözve mindezeket hallhatjuk a lemezen és szerintem nem soroltam fel mindent! Az extrém metál meg, mint szósszal leöntve mindez! De, ami óriási különbség az Enter Shikari által mixelt stílusok és Igorrr között, hogy ő egy rendkívül alapos, kiváló zenész, aki nem random módon dobálja be a teljesen eltérő dalokat. Annyira megvan mindennek a helye, hogy az már-már zseniális. Ezt mi sem támasztja alá jobban, mint a Youtube-on lévő videók, ahol a lemezhez keres különböző hulladékokból, nem egészen hangszereket, inkább olyan tárgyakat, amivel egyedi hangzást tud elérni. Tényleg nem egy adjunk alá egy zongora effektet aztán jó lesz az kategória!

A lemez a maga műfajában nem tudom hol helyezkedik el, mert nem vagyok e téren túlságosan felvilágosítva, de nagyon ütősnek hangzik, tényleg egyfajta remekmű. Ami nálam lehúzza dicskoronát, az az a fajta extrémitás, ami egy lemezen keresztül azért már hosszú.
A videói egyébként rendre nagyon aprólékosak és látszik, hogy inkább mutat kevesebbet valamiből, de azt nagyon szépen, látványosan mutatja meg, minthogy kompromisszumot kötne. Meg van egy olyan vonala is, ami inkább vicces, ötletes vidókban mutatkozik meg, de még véletlenül sem öszecsapott munka.
A borítót tekintve is nagyot alkottak. A Jézus korabeli képen, a helyiek a megjelent akármit szinte istenítik kitárt karokkal. A legzseniálisabb dolog viszont, hogy a kép jobb oldalán egy mobiltelefon jelenik meg egy ember kezében. Egy kis rejtett humor.

Kinek ajánlanám: Aki nagyon szereti az extrém zenét vagy a pacalt tejszínnel!
Mihez ajánlom: Hát sokszor a flexeléshez, mert ott elenyészik a zajban!
Milyen állapot kell a meghallgatásához: Erre rá kell feszülni alaposan!
Koncertre érdemes elmenni: Ez kemény lehet élőben is, szóval inkább csak rajongóknak!

Lemez: 10/8
Borító: 10/8