49. LemEZ kritika! - The Black Keys
Let's Rock
A The Black Keys-ről egy barátom mesélt, miközben a házának a tetejéről a koszt pucoltak hidegben, esőben és irgalmatlan nagy porban. Valahogy éreztem, hogy most hallgatnom kell rá és nekem is rá kell vetnem magam a Let's Rock-ra. Nagyon brutálisan meg lettem lepődve és végre egy kicsit újra tágult a zenei látásköröm. Hetek óta hallgatom és nem tudtam megunni eddig. Szerintem már nem is fogom. Tarantino zenéjével megyünk tovább.
A lemezt nem mostanában, hanem még júniusban adta ki az ohio-i duó, a 9. lemezükként. Hát igen ennyire nem ismertem őket, lazán 8 lemezt hagytam elsétálni magam mellett - bocs srácok, a következőt nagyon fogom figyelni. Első hallgatásra nekem az Eagles of Death Metal ugrott be. Na de mi is ez a zene, amiért most annyira oda vagyok? Miről szól, mi tetszik benne?
Brutálisan jó kezdés!
Valójában minden jó és minden tetszik benne és ilyet utoljára a Tool-nál mondtam. Egyszerű zenei alapokra helyezték az összes dalt. Eleve ugye egy duóról beszélünk, tehát nem a 100 tagú cigány zenekar szolgáltatja a háttér zenét. (Majka a több, nem mindig jobb!) Minden dal egy Tarantino filmzene lehetne. Oda tudok képzelni magam elé egy jelenetet, mert rögtön elindít egy képet a fejemben, amikor megszólal valamelyik dal. A legvéresebb filmrészletek ugranak be általában, mert valljuk be tipikusan akkor szól ilyen finom zene.
Uma Thurman ugrik be erről a dalról is!
Vagy képzeljük el, hogy a nagybetűs ÁMERIKÁBAN egy böszme nagy kocka autóban (nem Tesla Cybertruck!) a rútsziksztiszikszen hajtunk végig a semmibe, körülöttünk a sivatag, lobog a hajunk a nyitott kabrióban és szól a Let's Rock. Ez az album erről szól!
...és ez is olyan, hogy libabőrözik a kacsa hátam!
A lemez a maga kategóriájában szerintem kitűnő. Maximálisan jó értelemben vett egyszerűsége, a laza blues rock-os, kissé talán a 70'-es, '80-as évek amerikáját idéző dallamvilágával teljesen magába szív. Lágy ének, mintha az énekes ott sem akarna állni a színpadon, csak a háttérből vokálozik. Nem is kell több, minden szám egy új Tarantino által megálmodott jelenet és ráadásul tökéletesen illeszkedik a borító is ehhez. A neon fénnyel jelzett villamosszék ugyanazt a giccses oldschool hangulatot idézi, mint maga a lemez. Csak és kizárólag azért nem 10 pontos, mert azért nem reformálták meg a jelent, csak a múltat sikerült nagyon jól megidézniük.
Lemez: 10/9
Borító: 10/10
