Lemmy és a Slayer könyv után ismét egy merőben más megközelítésű könyvet kell megosztanom veletek. A gigantikus Iron Maiden frontemberének, Bruce Dickinson önéletrajzi vallomását elolvasva, meg kellett állapítanom két dolgot. Az egyik, hogy nem is annyira az Iron Maiden-ről, hanem valóban Bruce-ról szól ez a könyv. (Bármilyen furcsa is, nekem ez meglepő volt.) A másik, hogy sokszor annyira ironikusan írt veszélyes dolgokról, hogy a legdurvább részeknél is alig tudtam komolyan venni. Mondjuk a VOLT-os fellépése után, amikor a lángszóróval úgy játszott, mint egy gyerek, már gondolhattam, hogy egy kivételes ember gondolatait fogom olvasni. Összeszedem miről is szól a könyv és milyen ő maga.

Az angol énekes könnyed flegmasággal és viccel és persze túlontúl nagy magabiztossággal viselkedik az élet minden problémája iránt. Úgy lépett be az Iron Maiden-be, mintha mindig is ez lett volna az ő sorsa. Hatalmas arroganciájával és persze a zenélésbe vetett hitének segítségével mindenkivel elhitette, hogy senki más nem jó erre a posztra, csakis ő. Persze a tehetsége megvolt hozzá, de az akkori és az évtizedekkel későbbi ének tudása között óriási szakadék állt, amiről kezdetekben még ő sem tudott. Viszont, ami tanulható, azt ő mindig meg is tanulta és ebből is látszik, hogy a tehetség és a tanulás kombinációja csodákra képes.

Kivételes gondolkodás módja volt (van) és akarat ereje. Tipikusan az az ember, aki nem képes csak egy dologban a csúcsra érni. Bár a vívást folyamatosan hol nagyobb, hol kisebb intenzitással végezte és versenyeken is indult, sőt akadt, hogy nyert is, mégis a pilóta karrier volt az, amit hivatásszerűen űzött és a könyv olvasása során azt éreztem, hogy jobban szereti, mint az Iron Maiden-t. Félelmetes történetekről ír a repüléseiről, ami arra enged következtetni, hogy hányszor repülhettem már én is úgy, hogy fogalmam sem volt róla, a pilóta miket él át, mondjuk egy landolás során. Spoiler: nagyon rossz dolgokat és összefügg a "jajj lezuhanunk" és a " meghalunk" szavakkal.

Az Iron Maiden-ből való kilépésének katalizátora annyira egyszerű és ostoba, hogy erre akkor biztosan senki nem gondolt. Egy reggeli napon elolvasott Henry Miller idézet miatt döntött így és semmiféle gondolatmenetet nem futtatott végig, hogy mi lesz ezután, hogy ez jó vagy rossz gondolat-e egyáltalán. Hozott egy döntést és mint látjuk nem tette rosszul. (Bár ezek szerint a reggel olvasott idézetek veszélyesek lehetnek!) Egy dologban volt biztos, főleg miután évek teltek már el a kilépése után, hogy ha a Maiden-nel marad vége lett volna az egésznek. Ezután ráadásul történt egy igen fontos és meghatározó tett is az életében 1994-ben.

A szarajevóban dúló háború közepette adott koncert tanúskodik arról és a könyvben részletesen le is ír mindent, hogy Bruce tényleg egy igazi f***a gyerek, mert amit ő tett, az akkori tagokkal, azt előtte senki más (pl.: Metallica) nem vállalta el és nem sokon múlt, hogy az lett az utolsó koncertje. A koncertről pár éve egy videó is készült és azóta már Szarajevó díszpolgárává is avatták. De volt még meghatározó dolog az életében és az nem a Maiden-be való visszatéréséhez köthető.
A rákról és annak át- és túléléséről úgy ír, mintha valami könnyed kaland lett volna, de a vicces sorok között, azért érzeni lehetett, hogy bár az esélyei eleve jók voltak a gyógyulásra, a kemoterápiás kezelés nagyon durván meg tud törni egy életerős szervezetet is. Olyan dolgokról számol be, mint az ízlesés elvesztése, a teljes fogazat elvesztésének eshetősége vagy éppen egy nagyon durva szorulás, amikor csak saját magára és az ujjára támaszkodhatott... minderről pedig olyan őszinteséggel és humorral beszél, hogy azt sem tudtam, nevessek vagy sírjak vagy csak nézzek magam elé.

A könyv, ahogy a bevezetőben is már említettem 100%-ban Bruce-ról szól és nem a Maiden-ről. Ahogy a végén írja is, sok mindenről tudott volna még írni, de direkt hagyta ki a családot és minden olyan dolgot, ami nem róla és az ő történetéről szól. Így megtudhatjuk, hogy hogyan lett egy nagyot álmodó, de mindig tettre kész, kifejezetten intelligens angol kisfiúból, a világ egyik legnagyobb zenekarának frontembere, aki igazi polihisztorként élte és éli az életét. Másnak több élet is kevés lenne azokhoz a dolgokhoz, amiket ő művel, neki meg az is belefér, hogy vezessen rádió műsort és persze nem utolsó sorban hivatásos pilótaként repülőt, filmet készítsen, regényeket írjon, vívjon, motivációs beszédeket tartson és mellékesen vezesse a világ egyik legnagyobb zenekarát, az Iron Maiden-t!