2019. jún 06.

Az év koncertje: Tool

írta: Versember
Az év koncertje: Tool

Tool koncert a Wiener Stadthalle-ban! '19.06.05.

61847199_2371226432944463_8994503576227151872_n.jpgA bécsi, tegnapi koncert igazolja, hogy miért a Tool a kedvenc zenekarom. Valójában igazol mindent, a zenekar körül keringő tömjénfüstöt, ami miatt a rajongókat őrültnek, fanatikusnak lehet vádolni. A teltházas koncert önmagában nem lett volna elég arra, hogy bizonyítsa a rajongók tiszteletét, mert tucat ilyen koncertet tudnék felsorolni. De minden egyes szám végén az az önfeledt taps és ováció olyan hangulatot teremtett, amit még sosem hallottam. Szinte felrobbant a Stadthalle! Életem koncertjének beszámolója következik!

A sok magazinban olvasott hír, pletyka és egyéb forrásokból kinyert információkból kiindulva, arra a következtetésre jutottam, hogy a Tool nem jó koncertező zenekar. Ezt évek óta, tényként kezeltem. Hallottam már mindent, hogy "maguknak játszanak", "túl van minden effektelve", "háttal állnak a színpadon", meg eleve a számaik sem igazán a koncert miliőbe vannak kitalálva. Mindegyik állítás egyébként teljesen igaz is lehet, ezért hittem el én is. A tegnapi koncert viszont minden volt, csak nem az említett okok megvalósulása.

Ezzel kezdtek!

Maynard a háttérben, megvilágítatlanul, Danny Carey dobszörnyetege mellett állt és az utolsó szám előttig egyetlen mondatot dobott a közönségnek: Yeah! vagy Wien! Semmilyen monológ, semmiféle nagyzásmánia, néha azt éreztem zavarná a közönség, ezért inkább ő meghúzza magát és csak csinálja, amihez annyira ért: énekel. De úgy énekelt, ahogyan élőben talán még senki. A kontraszt anyagnak, hogy milyen az, amikor valaki csak énekel, tökéletes lesz az elő zenekaruk, a francia Fiend együttes. A Tool-tól lopott stílust használnak, csak kicsit egyszerűbben és unalmasabban. Zeneileg egyébként nem is volt rossz, nyilván nem véletlen, hogy ők kísérik a turné során a csapatot, de ami az éneket illeti, az legalább borzasztóra sikerült. Sem az énekhang, sem üvöltés része nem volt értékelhető, rettenetesen zavaró volt hallgatni. Ehhez képest Maynard hangja tiszta volt, erős és pont olyan, amilyet akkor hallani, amikor elindítod otthon a lejátszás gombot. Illetve nem, mert annál sokkal jobb volt. Bár rivaldafényben nem állt mégis érezni lehetett mennyire felszabadult.

Az utolsó 3 dal előtti utolsó szám. Ezután jött a CCTrip (Danny szólója), a Vicarious és a záró Stinkfist.

A két gitáros, Adam és Justin végig a saját helyükön állva olyat műveltek, amilyet a füleim még nem hallottak. Igen, effektek garmadáját használták fel, de leszarom mit csinálnak, ha az ilyen jól hangzik. Kívülről egyszerűnek tűnő mozdulataik mögött elképesztő munka lehet, sokszor, mintha egy hadseregnyi ember zenélt volna. Pedig rajtuk kívül csak a világ egyik, ha nem a legjobb dobosa csettegett a dobok mögött. Danny Carey nem dobos, ő egy igazi ütős. Az eltolt ritmusok eljátszása, csak egy dolog, amit minden valamire való progresszív zenész elsajátít, de ennyiféle eszközt használni és beépíteni, arra csak Danny képes. Külön hálás vagyok, hogy az aréna sarkában ülve is olyan volt a hangzás, amit még eddig sehol máshol nem élvezhettem. Egyszerűen hibátlan. Minden hang, minden dallam pont olyan és ott volt, ahol lennie kellett. Kicsit sem túlzok.

Záró dal.

Ahogy korábban említettem, Maynard nem beszélt, egészen az utolsó szám előttig, a Stinkfist-ig, amikor megengedte, hogy videózzunk és képeket készítsünk, ami szigorúan tilos volt és ehhez nem kevés embert mozgósított a rendezvényszervező. (Fel-alá rohangáltak a rendezők, hogy a mobilokat némán tartsák a rajongók kezében.) Maynard parancsára persze mindenki rögtön elővette a telefonját és videózni kezdett. Én is így tettem, de 20mp után úgy voltam vele, hogy ezt én sosem fogom tudni úgy megmutatni senkinek, ahogy ott és akkor átéltem, ezért el is tettem a telefont. De mit is akart volna mindenki filmezni? A show-t!

Még egy dal a setlist-ről.

Ha a fénytechnikára és a megjelenésre gondolok lenyűgöző volt, viszont nem annyira egyedi, hogy azt mondtam volna, nincs ennél jobb. A zenével együtt az összhang azonban annyival tökéletesebb volt, hogy elképzelni is nehéz, mi lehet ennél már jobb. Láttam az Iron Maiden-t kétszer és Roger Waters-t is, mindegyik elkápráztatott, de ez mégis más volt - bensőségesebb.

Színpadra vitték!

Általában nem tudom, hogy év végén melyik koncert lesz a befutó, maximum egy érzés kering bennem, hogy talán ez vagy az. Most azonban nehezen tudom elképzelni, hogy más nyerjen idén, mondom ezt annak ellenére, hogy még előttem áll egy Slayer búcsú turné koncert és egy Slipknot, illetve Slash koncert is. A Tool azonban Tool és nézhetem teljesen objektív szemmel is, a tegnapi esemény megváltoztatta az aréna koncertekhez való viszonyomat. Ez  egy igazi KoncertEZ! volt!

A kedvenc dalom, ami miatt megszerettem őket!

Még egy fontos dátum a végére, az új album megjelenésének időpontja. Két dalt (Descending, Invicible) hallottunk is már élőben tegnap, ami olyan masszív lett, hogy azóta is azt rágom. Viszont elképesztően szeretném úja hallani őket és nem egy gagyi Youtube felvételről. Szóval ti sem keressétek meg sehol, hanem menjetek el vagy egy koncertre vagy várjatok türelemmel 2019. augusztus 30-ig! 

Szólj hozzá

zene rock koncert beszámoló tool music slipknot metal élmény progresszív roger waters iron maiden elvont slayer wien stadthalle koncertez koncertez!