Ez az év olyan böszme volt, ahogy egy tanult miniszterelnökünk mondá, hogy ennél már csak jobb lehet! Illetve talán még ez sem igaz. Ne ringassuk magunkat olyan illúziókba, hogy na majd 2021. január 00:01 perckor hirtelen a COVID eltűnik, a fesztiválokat sorra megtartják, sőt bepótoljuk az idén meg nem rendezetteket is és minden úgy megy tovább, mintha mi sem történt volna. Sajnos a jövő év legalább olyan törékeny lesz, mint a 2020 volt. Mivel ez a blog pont azzal a szférával foglalkozik, akiket a legjobban érintett a vírus (mondjuk az éttermek mellett még), ezért sajnos nem fogtok temérdek koncertbeszámolót, fesztivál beszámolót olvasni jövőre sem. Annál inkább valószínű, hogy a magukba roskadt és depressziós zenekarok majd újabb és újabb lemezt adnak ki és ha szerencsétek lesz, meg nekem kedvem, akkor igazán remek évünk lehet! Általában az ilyen hangulatú kiadványok elég jól szoktak sikerülni! Mivel mást nem nagyon tudnak művelni, amivel pénzt is lehet keresni, ezért jobb híján marad ez - na meg a raktár koncertek! Ja nem, azt inkább hagyjuk! Tudjátok mit, inkább elkezdem a díjakat kiosztani! #shit2020

Annak ellenére, hogy egy jó időre én is be voltam zárva a négy fal közé, nem mondanám, hogy elkapott az írás ihlete és meghallgattam a régen tartalékba rakott lemezeket. Sőt az újakat sem faltam, mert nem nagyon vett rá a hangulatom semmire. Nem voltam depressziós egyébként, sőt itthonról is simán tudtam dolgozni, de kedvem nem sok volt, ez látszik is a posztok számában, ami összesen 22db-ot mutat, akárhonnan is számolom. #covid

Az első poszt egy régi kedvenc zenekarom a Mudvayne borítóiról szólt. Maga a zenekar soha sem a visszafogottságáról volt híres, a borítóiban viszont már annyira ezt nem lehetett látni. Egész érdekes volt visszanézni a lemezeket, mai napig messze az egyik legnagyobb fájdalmam, hogy végül feloszlottak. Aztán ugyanebben a témában, de jóval később a Korn lemezeket vettem gorcső alá, ami sokak számára nem volt túl nagy dobás, én viszont tanultam belőle, megtudtam új dolgokat. Amúgy meg elég nagy meló volt ennyit összeszedni és mindennek utána olvasni. Tehát én büszke voltam erre a kis szöszre. #lemezboritok

Gyűjteményes ötleletkből idénre eléggé elfogytam, illetve inkáb azt mondom, mint amit Kodály csinálta anno, hogy körútra indult, hogy új dalokat keressen fel. Én is valahogy így vagyok veke, hogy folyamatosan írom a kis jegyzeteimet, de nem jött össze még egy témából sem annyi, hogy érdemes legyen kitenni. Egyet így is csináltam, ami pont erre az évre aktuális. Egy kiborulós gyűjtemény, ami szerinem bármikor megállja a helyét! #azegyistobbmintasemmi

Szinte folytathatnám is az előző részt, hiszen az EZ nem AZ! posztban a végül elmaradt VOLT fesztiválról és annak minőségi romlásáról is megemlékeztem. Sajnos ezt most is tartom, lehet jobb is így, hogy elmaradt, hátha jövőre új és menőbb, zúzósabb arcokat hoznak majd! Legalább is kérlek legyen így! #amivoltazmajdlesz

Egy igen különleges posztot is összehoztam idén, már-már az ínyenceknek, akik a programozást és zenét szeretik keverni, azoknak mindenképpen ajánlott. Mondanám, hogy a vírus szülte ezt a posztot, de ha belegondolok, hogy a legtöbb programozó (előítéletek ON) egy sötét szobában ül  és pizzát eszik, miközben szól a rádió (előítéletek OFF), akkor igazából ezt bármikor megírhattam volna. #hellovilag

A könyvek terén nem is hozhatnám stabilabban az egy év, egy zenei témájú könyv vonalat! (Azért ezeken kívül is szoktam olvasni, mégha nem is látszik!) Abszolút kedvenc zenekarom, abszolút kedvenc fronténekeséről és a Tool történetéről szóló könyv nagyot szólt bennem. Átadni azt, amit olvastam, nem lehet. Ezt el kell olvasni és a zenekart pedig szeretni kell. Ha ez a kettő nincs meg, akkor inkább hagyjátok. Az Ellentmondásos dolgok tökéletes egységben minden Tool rajongónak kötelező elem. #nemtoolzok

Nem is jöhet már más és nem húzom tovább a kötélidegeket, nem játszom szívetek lantjának petyhüdt húrjain, inkább belecsapok abba, amibe bele kő' csapni!

Külföldiek, akik hangszereken játszanak:
A nem magyar vonalon lévő lemezekből jóval több jutott idénre is, mint ahogy ez lenni szokott. A lemezek között messze nem volt olyan szörnyűség (talán 1!), mint a tavalyi BMTH lemez, az Amo, de idén is át tudom adni valakiknek, bár más miatt, mint amiért az előbb említettek kapták. Nem tudom darabra, kilóra milyen arcokat szabadítok magamra ezzel a kijelentéssel, de az egyébként nagyra becsült zenészekből álló Sons of Apollo MMXX lemeze szerintem teljesen újtalan lett. Minden létező Dream Theater és régi progmetál elemet ellőttek és bár hallgatás közben nem akarom a füleimet kikaparni, de ettől még nem érzem azt, hogy most jól megmutatták a világnak. A Köldökszösz-szobrot így át is adnám Portnoy-nak. Újdonság erejével hatott az egészen biztosan nem normális Igorrr Spirituality and Distortion lemeze, ami kissé félelmetes volt és nem megszokott, de legalább egy nagyon új vonalat ismertem meg. Az Enter Shikari Nothing Is True & Everything Is Possible újdonsága annyira, azért nem fogott meg, nem gondolom, hogy dicsőséggel fognak erre visszaemlékezni. Ahogy én az Apocalytica-nak a Cell-0-jára sem. Akkor is azt mondtam és most is, hogy egyszerűen unalmas, elcsépelt, stb. stb. stb. Más értelemben, de a Green Day sem volt lenyűgöző. Jó hangulatú, de abszolút nem gondolkodós és olyan másnapra elfelejted az egészet. A Father of All Motherfuckers-t hagyjuk inkább, talán még lesz ennél jobb lemezük. Végül a Silverstein sem nyerte idén meg a trófeát, maximum a Nyálas fiúbanda rock zenébe bújtatva díjat.. Az A Beautiful Place to Drown egy sablon lemez lett. Most megint belehallgattam, amikor írtam ezt a posztot és végig futott a Backstreet Boys a hátamon. #sonsofkoldokszosz

Jöjjenek a már sokkal inkább érdekes és tényleg jól sikerült lemezek. Az első Ozzy-é, aki bár soha nem lesz önmaga és elég szoft is lett magához képest, de ettől még egy nagyon jó fílinget adó lemezt rittyentett, szétkokainozott fejjel. Az Ordinary Man abszolút megérdemelte a pódium alját. Két nagyon jó és igen kedvelt zenekar is hozott egy elég erős korongot. A baglyos Kvelertak a Splid-et, amit amúgy egy időben a kollégáim örömére is sokat játszottam és a Protest the Hero Palimpsest lemeze is abszolút 2. helyen győztesnek tudnám titulálni. Két elég pörgös zenekarról van szó, hangulátban mindegyik hozza a kötelezőt és néha még meg is tudtak lepni. Jó volt őket hallgatni! Magam részéről a Deftones Ohms-át és az August Burns Red Guardians-át tenném a másfeledik lépcsőfokra. Jók, bár talán nem tökéletesek annyira, mint a Szputnyik vakcina, de azért igenis erős mezőnyharcot toltak az év végéig. A Deftones lemeze tényleg nem lett rossz, de még mindig erős túlzásnak érzem az év lemeze díjat. Az ABR, meg inkább a biztosra ment és mondjuk be is húzta vele. #soclosedeftones

Na már csak két lemez maradt és amikor ezt írom még mindig vakcinálok vacillálok. Azonban jól átgondolva arra a következtetésre jutottam, hogy azért nem a Trivium kapja meg ezt a nemes díjat, mert ők újdonsággal nem leptek meg, amíg a Sepultura a Quadra-val teljesen lenyűgözött. Érettebb és összetettebb ez a lemez, mint a What the Dead Men Say. De ez akkor is közel volt! Gratulálok a Sepultura-nak, a svédasztalnál találkozunk a kaszinóto'ás mellett! #sepultura

Hazai zenekarok hangszerekkel:
A mindösszesen 3 magyar lemezt meghallgató én, nem túl büszke, de ha onnan nézzük, hogy vannak azért nagyszerű lemezek ezek között és nagyon fos nincs, akkor azért örömteli már a kinézet. Az Useme 3. lemeze az Üveghegy csalódás volt, mert én egy nagy áttörést vártam és egy teljes kibeteljesülést és ehhez képest messze elmaradtak a korábbi lemezektől, míg az Omega Diatribe-tól azt vártam, amit kaptam. A Metanoia-val egy elképesztően nagy utat bejárt zenei fejlődés, tökéletesedést hallhattunk, amit mai napig havonta egyszer-egyszer előveszem és meghallgatom. Persze így már egyértelmű, hogy ismét a Lazarvs nyert 2017 -ben a HEX-el, most ismét ők már új néven, a Lazarvs-al. A lemez elsősége amúgy megkérdőjelezhetetlen, bár bevallom egy kicsit azért elgondolkodtam, hogy az OD beelőzze-e őket, de azaz igazság, hogy a Lazarvs témái annyira elkaptak, hogy nem lett volna fair velük szemben. Az érdekesség, hogy amikor utoljára a Trivium nyert, akkor az Apey is és most is közel volt, hogy ez a páros összeálljon. De most csak a Lazarvs nyert és kecskeszívből gratulálok nekik! #lazarvs

Legjobb külföldi lemezért járó Arany-EZ!: Sepultura - Quadra
Legjobb hazai lemezért járó Arany-EZ!: Lazarvs - Lazarvs
Legjobb koncert: Kapd be COVID, erre inkább nem válaszolok!
AranyEZ! pillanat: Amikor Derrick Green (Sepultura) lájkolta a posztot, amit írtam a Quadra-ról és nyilván lefordította angolra!
Legnagyobb csalódás, Köldökszösz-szobor: Sons of Apollo - MMXX