A Useme 3. lemeze olyan rövid lett (26:22), hogy még egy Floppy-ra is ráférne simán. Nem tudom hova tenni ezt (nem a Floppy-t!), hiszen semmi nem indokolja, az utolsó kiadáshoz képest közel 3 év telt el. Arról nem is beszélve, hogy ennél sokkal többre képesek a tagok, mert nem akármilyen zenészek alkotják a mini szupergroupot.  Igaz a Green Day lemeze sem lett hosszabb! Az első lemez után, a második már sokkal összetettebb és izgalmasabb lett és most vártam azt, hogy majd egy igazán erőset húznak és lesöpörnek mindenkit a magyar pop-rock, pop-prog színtérről. Izzadságszagú lemezkritika következik az Üveghegyről.

Egyrészt becsületesen, pénzekért megvettem a Világvevőt (2016) és a Szélesvásznú eget (2017) is, ezért úgy voltam vele, erre is szánok némi zsetont. De úgy néz ki, hogy már nem adták ki fizikai formában, csak ilyen Youtube-on tudod meghallgatni, két Győrfi Pál között. Aki persze tud infót mégis a beszerzésről, az tegye két szájmaszk közé és juttassa el nekem! De a lemezről szűkebben.

Első hallgatásra szörnyen nem tetszett, üresnek és teljesen súlytalannak éreztem. Amíg az első két lemezt viszonylag hamar sikerült bojtosra hallgatni, addig az Üveghegyre nehezen vettem magam rá, hogy újra és újra rárepüljek. Nem fogott meg, mint a fél világot a koronavírus...

A sokadik meghallgatásra aztán be kellet látnom, hogy nem olyan rossz ez, csak az utóbbi időkben hallgatott lemezek, elég magasra tették a lécet. Na jó, azért sajnos a 3. lemezre, így is a legsimább akkordokat helyezték el és sokszor azt éreztem a dobokon is, mintha Markó Ádám éppen csak gyakorolna egy stream előtt. Bálint szövegei sem lettek túl mélyek, felszínesek lettek. Konkrétan egy dal fogott meg jobban, az Akiben én is hinnék. A többi nekem elkapkodott lett és úgy tűnik, mintha futószalagon készítették volna az összeset egyetlen egy próba alatt. Túlságosan is profik a tagok ahhoz, hogy ne tudjanak ilyet bármikor írni - legalább is, ez érződik az összes dalon.

A lemezborítóit imádtam a Useme-nek, de az Üveghegyében valamit nagyon nem találtak el. Imádom a minimalista képeket, de ez a fekete annyira eltűnik a többi között, hogy bármikor elsiklok felette. Pont úgy érzem, mint a lemeznél, hogy ezt muszáj volt megcsinálni, valamit azért itt is összehoztunk, aztán meglátjuk mit szól hozzá a közönség.

Lemez: 10/7
Borító: 10/7