Először is hagyjuk, hogy a Cavalera testvérek nélkül / velük / ellenük / miattuk / stb. milyen ez a lemez vagy milyennek kellett volna lenni. Ezek a viták harmadik világbeli országokat tesznek tönkre és ráadásul nem is derül ki soha az igazság. A 15. Sepultura lemez, a Quadra egy jól átgondolt, megtervezett album, ami már első meghallgatásra is meggyőzött arról, hogy a Sepultura-nak még van keresnivalója ebben az évezredben. Illetve, ha mindig lesz egy új tag, tulajdonképpen még a Barátok Köztöt is egyszer lekörözhetik az elnyúló évek számával!

Kezdjük azzal, hogy az átgondolt lemez fogalma valahol itt kezdődik. A quadra, ami a négyes számra és arra utal, hogy négy részre szedték a lemezt: az első, a thras-es fejezet, a perkás-ütős, Roots-os (1996) időszak a második rész, aztán jönnek a progresszív hatású dalok, végül pedig a lassabb, melankólikusabbak - mármint a maguk módján. Ki csinál ilyet a mai világban? Szerencsére a jó öreg szepultúrások.

Azon kívül, hogy a 4 szakasz elég jól ekülöníthető egymástól, maguk a dalok is különböznök és nincs meg a már megint egy ugyanolyan dal, mint az előző érzés. Ezt nem sokan tudják már a mai világban, főleg, amikor a gyökerek ilyen régre nyúlnak vissza. Lehet ez a titka a sok a tagcserének. Ki tudja?!

Az 51. perces album minden hangjegye megéri az ncore-ját pénzét. Tulajdonképpen elég sokat kellett gondolkodnom azon, hogy mennyire jó is ez az album? Lehetne-e akár az év albuma vagy még várjak ezzel a címmel?!
Valóban elég sok igen masszív dal került rá és mondjuk nekem a Capital Enslavement az egyik kedvencem, ettől függetlenül az Agony of Defeat is egy vasbeton erősségű dal lett. De a brazil rockénekes, Emmily Barreto-val közösen előadott (elsőre azt hittem Tatiana Shmaylyuk-kal énekel) Fear, Pain, Chaos, Suffering is ugyanannyira kellett bele, mint a névadó Quadra, ami "csak" egy instrumentális élvezet pötty.

A borító is adja a pacsit, baromi jól néz ki a kamu Sepultura pénz. Állítólag a numizmatikát is belecsempészték az albumba, amire én nem jöttem rá, hogy ezt hol kellene hallanom, így fogadjuk el, hogy benne van és ezért ez van az album borítón is. A kidolgozottsága meghökkentő, csak egy nagyobb felbontású képen láttam, hogy a koponya fején ott van egy Föld térkép. Szóval ezzel is foglalkoztak legalább több, mint 10 percet és én már ennek is nagyon tudok örülni!

Lemez: 10/9
Borító: 10/9