Ozzy a metal zene Beatles-e! Ő egy brand, egy halhatatlan legenda, aki Lemmy-ez hasonló szervezettel bír és bár többször úgy tűnt az idő, meg persze minden amit bevitt a testébe ledönti őt, ám most úgy tűnik még mindig folyik az ereiben elég denevér! 12. szóló albuma nem fog bekerülni a világ legjobb lemezei közé, de az mindenképpen dicséretes, hogy 2020-ban Ozzy még (egyáltalán) lemezt ad ki, ami tökéletesen megfelel a mai kornak, de mégsem halt ki belőle az a hang és érzés, amit nem lehet összetéveszteni senki másével! Valószínűleg nem az utolsó lemezének kritikája ez, az Ordinary Man!

A 11 dalos albumról mindössze két dalt hajítanék el a végtelenbe és tovább. Az It's a Raid-et, amit Post Malone-nal közösen ad elő, valamint szintén vele és Travis Scott-al készült Take What You Want-ot. Nem tudom kinek az ötlete volt ez a két dal, de pusztítóan nem illik bele Ozzy világába. Ami viszont nagyon üt és utólag már én könyörögnék érte, ha nem lenne, a közös Elton John dal, a címadó Ordinary Man. Amikor a két álló legenda, a cső metalás és a cső buzi találkozik, abból valami eszméletlen lírai metál jön világra. (Vagy Rob Halford!) Ja, kicsit érzelgős persze, szó se róla, de olyan, mintha két meg nem értett zseni találkozása lenne, akik azt nézik, hogy őket miért nézik?!

A kezdő dal a Straight to Hell tipik Ozzy, lepecsételve kétszer, aláírva, logózva. Kellemesen lágy metál, szerethető. Ugyanez, kicsit még felpuhítva az All My Life, a Goodbye... Így végig is tudnék menni a legvégéig. Nem gyakran mondok ilyet, de egyszerűen szórakoztató az album. Direkt nem azt mondom, hogy jók a számok, mert azok, de Ozzy esetében nem azt várom, hogy kitaláljon valami újat vagy szabdalja szét a lelkem. Csak hallgatni akarom és ez most tökéletes lett, mert pont ez kell tőle.

Kicsit mai köntösbe lett öltöztetve az őrült zseni, de ettől még őrült, meg zseni is, csak már nem pusztítja a bőregekereket a színpadon és nem szippantja fel az orrával a hangyákat. Inkább Elton John-nal azon tanakodnak, hogy meghalnak különcként, minthogy egy átlagos ember módjára kelljen élniük. Közben meg kicsit gitározgat az említett dalban, a szintén alig ismert Slash. A dalt szerzői között nem akárkik bújnak még meg, mert Duff Mckagan és Chad Smith is többek között közreműködött.

Egy szó, mint százezer, Ozzy hozott egy jó albumot, amit tényleg bárkinek merek ajánlani, kortól, nemtől, zenei stílustól függetlenül. Essetek neki bátran, biztosan nem fogtok csalódni. A borító ízléses és olyan Ozzy-s, amin rajta van minden. Az őrült tekintete, a denevéres utalás, a kalap és a bot, mert ő már egy igazi úriember az őrült, metál zenészek között!

Lemez:
10/9
10/8