Már 5 év telt el azóta, hogy az Abstract Riutal-ról (2015) írtam és nagyon örülök neki, hogy akkor nem próbáltam Hájer Gergőnél és az Omega Diatribe-nál bevágódni és csak azért felpontozni a lemezt, hogy ne legyen belőle sértődés. Tudom, hogy minden zenekarnak minden egyes, saját maga által írt dala, mintha a gyereke lenne és mindennél többre tartja, ezért is nehéz negatív kritikát megfogalmazni ilyenkor, hiszen nem a rossz szándék, csupán a benyomás jön ki belőlem. De így utólag nézve is úgy érzem, hogy jó döntést hoztam és persze érett gondolkodásra vall Gergőéktől is, hogy nem álltak belém, sőt ki is tették az általam leírtakat. Hihetetlen milyen fejlődésen ment át azóta a zenekar (meg persze tagcseréken is) és már a Trinity-n (2018) is érezni lehetett, hogy lesz ez még jobb is, de akkor még nem is számítottam rá, hogy ennyire! Szpojleralert! A Metanoia az eddigi legjobb OD lemez és ez még a Covid-ot is legyűri!

Kissé könnybe is lábadt a szemem, amikor előre megkaptam a menedzserüktől a lemezt és kitüntetésnek éreztem, hogy írhatok róluk. Leszedtem azonnal az anyagot és nem ért csalódás - bár valahogy ez abszolút nem volt most kérdés. Annyira tökéletesítették a stílusukat, amennyire csak lehetetett. A saját hangzást megtartották (mondjuk azt sose árt), de mellé behoztak egy finomságot, amivel éppen csak megfűszerezték a súlyos dalokat és amíg a Trinity-n talán túl is lettek gondolva a számok, a Metanoia-n minden kicsit egyszerűbb, ám annal sokkal hatásosabb lett.

Nem arról van szó, hogy most a Petőfi Rádiót tekergetve véletlenül szembe jön a You Can't Save Me egy Dua Lipa és egy Magashegyi Underground dal között, de lassan nem lepődnék meg rajta. Könnyebbeen emészthetjük meg a Metanoia-t, ami élvezetessé teszi a teljes lemezt. Na persze a buta, pörgős dalok sem maradtak le, így nem kell félni tőle, hogy vezetés közben egy pillanatra is elbóbiskolnánk mellette.

Kifejezetten szeretem, amikor egy lemezen lehet érezni, hogy minden részét úgy írták meg, hogy az nem a véletlen műve. Nincsenek felesleges dallamok, nincsenek oda nem illő részek. Egyértelmű, hogy rengeteget fejlődtek az évek alatt és csakis azért nem kapnak 10/10-et, hogy ne engedjék el a felfelé menetelést. (Bocs :D )

A Trinity borítóját szerettem és most is azt mondom, hogy az jobb, összességében viszont az új dalok komolysága és Metanoia borítója meg mintha egymásra találtak volna. Nem tudom mit ittak a srácok, de ne hagyják abba, mert a csillagok nagyon egy pályán mozognak most! Úgy érzem, hogy most ők egy elég erős szintet képviselnek a műfajukban!

Kinek ajánlanám: továbbra is azoknak, akik szeretnek azért gondolkodni egy lemezen! 
Mihez ajánlom: ismerkedés a méllyel! 
Milyen állapot kell a meghallgatásához: ha kell felpörget, de képes arra is, hogy megnyugtasson! 
Koncertre érdemes elmenni: egyszer hallottam őket élőben és nagyon jók, viszont a lemez is jól visszaadja a hangulatot!

Lemez: 10/9
Borító: 10/9