2020. jan 15.

50. LemEZ kritika! - Sons of Apollo

írta: Versember
50. LemEZ kritika! - Sons of Apollo

MMXX

resize_of_album_cover.jpgA Sons of Apollo 2. lemeze 2020-ban a meghökkentő és egyedi MMXX címmel érkezett meg. Ez a szupergroup szerűség 2017-ben adta ki első lemezét, amiről semmit nem tudok, de meghallgatva az új albumot szerintem nem is fog érdekelni ezek után sem. Az ok pofon egyszerű: nem gondolom, hogy a világnak szüksége van még egy Dream Theater-re. Főleg egy olyanra, amiben a jó öreg Portnoy barátunk szerepel. Nem hiszitek el, de semmi újat nem mutat, amit a DT-ben ne hallottunk volna. Ennél csak az a durvább, amikor szinte kottáról-kottára ugyanazt a dallamot hallod. Progresszív álom koppintás.

Bár szidalmazással kezdtem a bevezetőt, azért él bennem a DT-nek egy olyan darabkája, amit imádok és emiatt minden, amit hallok és hasonlít ahhoz az időszakhoz, amikor jó lemezeket adtak ki, jól eső érzéssel tölt el. Ezért nem merem kijelenteni, hogy rossz, sőt az egészen jó felé is hajlok, mert akadnak érdekes és újszerű dalok a lemezen. Ezt úgy mondom, hogy egy cseppet sem lepődtem meg az egész lemez alatt. Gyakorlatilag szempillám sem rebbent meg és nem volt meg a nagy "aztakurva" felfedezés sem.

Kezdő dal és pl. ez pont jó!

A lemez legnagyobb erőssége ugyanaz, mint a gyengesége. Amitől nagyon jó lenne, azt már felfedezték korábban, gyakorlatlag ugyanezek a tagok, tök véletlenül pl. Portnoy és Sherinian, a többiek meg mintha melléjük asszisztálnának. Jeff Scott hangja legalább eltér kicsit LaBrie-től, de ez sem segít azért sokat, hiszen mindent elkövetnek azért, hogy egy percig sem felejtsük el a DT-t. A gigantikus dal a New World Today, nekem a DT igazán bukó dupla lemezére a The Astonishing-re (2016) emlékeztet.

Ismerős itt-ott!

Élőben valószínűleg én is összepisálnám magam ha hallanám őket, hiszen jó dal azért van a lemezen, a könnyen szerethető progresszív zene legjobb elemeivel teletűzdelve, csak a zenei múlt ne kísértené őket. Nem tudom mit vártak a lemeztől vagy inkább ettől a felállástól, mert ugyanazok lesznek a rajongóik, mint a DT rajongói, újakat, másokat ezzel nem fognak hozni. Nehéz ezért kifejezetten meghatárzni, hogy ez egy jó vagy rossz album-e? Jó, a korábban említett okok miatt és ezért adnék nekik egy erős nyolcast, de rossz, a korábban említett okok miatt, ezért pedig egy ötöst is. Tehát egyezzünk ki egy hetesben és eljátszom a jó tanár szerepét, aki nem buktat meg félévkor 1-es átlagnál.

Az album borító és most mindenkitől elnézést kérek, aki magára ismer, a soha nem megvénülő rocker "2020-ban szerintem ez modern, mint a freemail" ötletére hasonlít. Biztosan volt idő, amikor a fémes jellegű oroszlán, sas kombó jól mutatott, de most maximum egy III. birodalmi kitűző lehetne. Nagyon ciki főleg a billentyűs sas és a dobverőket tartó oroszlán szimbóluma, ahogy a két DT-s tag magukat jelentősen kiemelik. Ez nálam elvérzett.

Lemez: 10/7
Borító: 10/3

Szólj hozzá

blog zene lemezkritika kritika music progresszív dream theater koncertez lemezez sons of apollo MMXX