Bagoly mondja Kvelertak! Befutott vagy inkább berepült a 4. Kvelertak album, ami felüdülés volt számomra. Egyetlen albumukat sem ismertem eddig csak pár dal csapdosta szárnyaival a fülemet. Mivel szinte megkerülhetetlen zenekar lett az évek során a norvég csapat, ezt igazolja, hogy 2017-ben a Metallica előzenekaraként is helyet kaptak, ezért is döntöttem úgy, hogy a Splid-et nem hagyom ki és belehallgatok a norvég metal-punk turmixba! Fenékig!

Mondanom sem kell a norvég punk, azért nem annyira híres, mint az angol vonal, általában az északi népekre jellemző nagyon sötét, nagyon mély, nagyon mindenkit el fog vinni a sátán típusú zenék, ők ebben erősek és ez így is van jól. Ha bárányt akarok áldozni itthon, nem Elton John-t fogom betenni a biztos! De mit is tud a sötét metál és a punk keveredése, amit még szeretni is lehet? Tulajdonképpen egy olyan kombinációt, amit úgy lehet hallgatni, hogy pont amikor már a nagyon heavy metalt nem akarod hallgatni, akkor jön a punkos rész és fordítva. Az egyensúly tökéletesen lett megkomponálva!

Ez nagyjából igaz mindegyik számra, sőt az egész albumot tekintva, közelebb van néha-néha már az egykor német tini rockot játszó Tokio Hotel stílusához. Ez most tudom nagyon durva összehasonlítás, de a norvég és a német nyelv, még össze is cseng időnként. (Nálam.) Na nem annyira rossz a helyzet, mert ettől függetlenül ez nem gyereknek való vidék. A bagoly szeretgető zenekarnak van olyan dalrészlete is, ami viszont sokkal közelebb áll a Slayer-hez, mint bármi máshoz. Ebből is azért jól látszik, hogy nem eszik forrón az Uhut!

Ha arról kellene írnom, hogy ki hallgassa meg ezt az albumot, akkor azt mondom, hogy ne a klasszikus metált hallgatók, mert nekik ez olyan lenne, mintha bugyli bicskával mennének bivalyra, akik meg a lazább rockot kedvelik, úgy sem fogják az előbb emlegetet Slayer-es gitár szólót megkedvelni, még egy korsó arany vikinggel sem! Leginkább a már rajongók és a kísérletezni vágyóknak fog tetszeni ez az album.

Az albumborítón viszik tovább a szárnyas fejvadászt vonalat, ez azért furcsa mert sokkal értelmesebb lett a kinézete, mint  amilyen maga az album. Bár van benne egy owltrip, ami azért a józan észt simán lerúgja magáról, de így is messze áll attól, amit nekem a lemez hozott magával. 

Lemez: 10/8
Borító: 10/7