Arany-EZ! 2017
A tavalyi Arany-EZ! egészen másmilyen volt, mint az idei, mert idén a lemezkritikák száma alacsony lett, tehát nem lett magas. Ez az év, inkább a kiegészítő posztokból állt. A BekEZdés, az EZ nem AZ! a Borítóságok és egyéb posztokkal kiegészültek a sorozatok, ezért is maradt kevesebb idő a kritikákra. De valójában nem is volt olyan pillanat az évben, amikor epekedve vártam volna egy megjelenést. Egy-egy jobb lemez elől persze nem futok el, de sokszor a betervezett posztok azért hiúsultak meg, mert vagy elmúlt az aktualitásuk vagy egyszerűen csak szörnyen semmitmondóak voltak, amiről nem tudtam mit írni, lásd az August Burns Red új lemeze. Már a falba ütöttem a fejemet, de semmire se jutottam velük. Ennek ellenére, azért voltak szép és érdekes dolgok idén is. Kezdődjön tehát a show! Indulhat a vörös szőnyeg!
Az EZborító! (lánykori nevén Borítóságok) egy kedvenc posztsorozatom volt mindig is, de sajnos annyira középszerű a legtöbb új megjelenés, hogy még lehúzni sem volt érdemes. Olyan, mintha nyűg lenne a zenekaroknak kitalálni valami érdekeset. Ráadásul ahhoz, hogy írni lehessen valamiről nem árt ismerni az összes lemezt. Ez nem okozott különösebb gondot a Volbeat, az ABR de még a Vad Fruttik esetében sem, azt gondolom egész jól meg volt a fejben minden, de a Gojira-nál csak félig-meddig, ezért végighallgattam az albumokat, hogy legyen valami fogalmam róluk. Több napig a djent-ről álmodtam, néha még most is felriadok éjjelente. Azóta sajnos meg hiába kerestem érdekes borítókat vagy az a véglet van, amit már írtam, hogy teljesen érdektelen vagy olyan töménytelen munka lenne csak elkezdni is, hogy mindig egy nagy mély levegőt veszek és azt mondom, majd egyszer, majd egyszer... Pl. Iron Maiden. Ahhoz a fél életemre szükség lesz.
A BekEZdés egy elég vicces “sorozat” lett, hiszen úgy tűnik évente egy posztot vagyok képes kipréselni magamból. Higgyétek el van benne munka elég sok, még ha nem is tűnik elsőre annak. A Subscribe után a Heaven Street Seven-től vettünk érzékeny búcsút és sajnos nem kellett sokat gondolkoznom, hogy a 2018-as delikvens ki legyen. Már tervezés alatt van, szóval nyár végére el is készül az újabb iromány is.
Viszont a FedEZd fel!-el egy új projekt vette kezdetét!. Nem csak azért, mert kezdő vagy éppen kevésbé ismert zenekarokat ismertem meg. Hanem, mert ők keresték/találták meg a blogot, ami külön öröm volt. Ráadásul egyéb érdekesség is tartozik még ide. Az egyik zenekar, akik egyébként szintén maguktól jelentkeztek, bele szerettek volna szólni, hogy mit és hogyan írjak le róluk. Először majdnem belementem a “játékba”. Végül inkább nemet mondtam és azóta egy emailt sem kaptam tőlük. Furcsa, mert egy igazán erős negatív kifejezést sem írtam róluk, nem vagyok én Puzsér, csupán a véleményemet kérték és tulajdonképpen azt is kapták. Ezért bár a poszt megjelent, egy pár óra után le is szedtem azt, de nem bántam meg.
Felfedeződtek!
De voltak, akik örültek a leírtaknak és részemről is nagy az öröm volt, hogy egyáltalán írhattam róluk. Ezért a Mörpava-nak, az MMM-nek és az Amberjack-nek is külön köszönet, amiért megosztották a posztokat. A Deep Glaze-t pedig a barátnőm ajánlotta és azt gondolom ez is egy jó döntés volt, mert én sokszor nem látom a rock-tól az erdőt!
Na és persze volt még egy-két újdonság az előző évhez képest. A KönyvEZ!-t szeretném felduzzasztani, mert Lemmy önéletrajzi könyve újrafogalmazta bennem az érdekes könyv fogalmát. Annyira laza és mégis információkkal teli tartalom volt, hogy alig vártam, hogy megjelenjen egy-két hasonló kiadás és belebújhassak a szemeimmel.
Jó öreg Lemmy!
Aztán a másik újdonság a régi koncertek újranézése és bemutatása lett. Rengeteg olyan koncertet találtam, ami egészen új megvilágításba helyezte az adott zenekart. A Led Zeppelin vagy a Muse koncert is óriási volt a maga nemében. Ráadásul az egyik kedvencem már szintén tervezés alatt és alighanem az elsők között az a poszt fog elkészülni januárban.
Bár sok a tűz, ez nem Rammstein koncert!
De elég a felvezetőből, nézzük mit hozott az év a külföldi és a hazai repertoárból. Idén egy kisebb kalapból húzzuk ki a neveket!
Külföldiek, akik hangszereken játszanak:
A külföldi zenekarok közül nagyon sokáig a Mastodon koncept lemeze vezetett. Az év vége felé már egyre biztosabb voltam benne, hogy ők kapják a díjat, de volt bennem egy olyan érzés, hogy valamiért nem kellene felelőtlenül viselkednem, akármennyi díjat is zsebeltek be. Rossz érzésem volt, mintha bűnt követnék el amiatt, hogy rossz kézbe adom a dicsfényt. A másik oldalon viszont ott volt a mérleg nyelve, hogy nem voltak olyan lemezek (a KoncertEZ-en), Darkest Hour, Stone Sour, Prophets of Rage, The xx, akik viszont megérdemelték volna ezt a kitüntetett elismerést. Egyedül a Pain of Salvation viselhette volna még a koronát, ám maximum egy döntetlenre mehetett volna a játék. De aztán jött a Trivium és teljesen egyértelműen úgy besöpörte a díjat, hogy csak nyaff! Egy tökéletes lemez készült el és hála az égnek, csak úgy, mint tavaly a Gojira, most is megérkezett a befutó! Idén sincs vita a The Sin And The Sentence az év albuma.
Hazai zenekarok hangszerekkel:
A magyar zenekarok közül csak úgy tudtam listát készíteni, hogy ide vettem a FedEZd fel! kihívóit is. Az Elefánt, az Apey and the Pea-n és a Useme-n kívül azonban idén más nem indult az ismert nevek közül. De ennek ellenére sima volt a győzelem. Bár az év végére (szinte az utolsó percben), de az Apey megérkezett és nem hagyott sok gondolkodni valót. Lerakta a legösszetettebb lemezt és egy csepp rossz érzés sincs bennem, hogy a HEX kapta az év hazai legjobb albuma díját!
Legjobb külföldi lemezért járó Arany-EZ!: Trivium -The Sin And The Sentence
Legjobb hazai lemezért járó Arany-EZ!: Apey & the Pea - HEX
Legjobb koncert: System of a Down (Nova Rock)
AranyEZ! pillanat: A FedEZd fel! zenekarai
