A Tool énekeséről, polihisztoráról vagyis James Maynard Keenan -ről (és zenekaráról) szóló könyv eredetileg 2016-ban jelent meg, de magyar nyelven Dudich Ákos és a rajongók ( pl. ÉN!) jóvoltából csak 2020 elején. A könyv nem csak azért érdekelt, mert a Tool az abszolút kedvenc zenekarom , hanem azért is, mert sok mindent hallottam már róluk, de sosem voltam benne biztos, hogy ezek csak olyan mendemondák, amiket a rajongók kitalálnak kicsit maguknak, kicsit a világnak vagy valóban igaz történetek. A másik dolog, amire kerestem a választ, hogy a Tool tényleg annyira jó zenekar-e, mint amennyire én gondolom vagy szintén a rajongás emeli egy sokkal magasabb szintre a szememben őket. Nem hittem volna, de minden kérdésemre választ kaptam.

...

Biztos voltam benne, hogy a Lazarvs új albuma sem lesz szűz lányok vérétől mentes és simán egy délutáni jóga keretében démonok idézésre tökéletes alaphangot fog nyújtani. Arra azonban egy fél levágott kecskefejet sem adtam volna, hogy a HEX   (2017) minőségét, szerethetőségét akár csak megközelíti majd. Erre azt is alapoztam, hogy a lemezmegjelenés előtti dalok elsőre nem lopták be magukat a szívcsakrámba. Aztán jött a mágia!

...

Már 5 év telt el azóta, hogy az Abstract Riutal -ról (2015) írtam és nagyon örülök neki, hogy akkor nem próbáltam Hájer Gergőnél és az Omega Diatribe -nál bevágódni és csak azért felpontozni a lemezt, hogy ne legyen belőle sértődés. Tudom, hogy minden zenekarnak minden egyes, saját maga által írt dala, mintha a gyereke lenne és mindennél többre tartja, ezért is nehéz negatív kritikát megfogalmazni ilyenkor, hiszen nem a rossz szándék, csupán a benyomás jön ki belőlem. De így utólag nézve is úgy érzem, hogy jó döntést hoztam és persze érett gondolkodásra vall Gergőéktől is, hogy nem álltak belém, sőt ki is tették az általam leírtakat. Hihetetlen milyen fejlődésen ment át azóta a zenekar (meg persze tagcseréken is) és már a ...

A Protest the Hero is egyszer csak szembe jött velem a Youtube-on és megfogott. Senki nem ajánlotta, csak ott volt és rákattantam. Azon belül is, hogy zenekar ott volt a Blindfolds Aside dal, aminek most nem találtam meg a rendes videóját, pedig eléggé bejött. A tempós progmetál nagyon inspirált és feldobott, de csak kapkodtam a szemöldököm, ki-kivel van és egyáltalán ez hol egy dal? Hol a vége? Hogyan kell rá táncolni? Kell-e táncolni rá vagy csak engedjem el magam? Aztán lassan végig rágtam magam a dalokon és egy kört kihagyva később rögtön a Scurrilous (2011) lemezre mentem át, ami egyből abszolút kedvenc lett. Majd a Volition-t (2013) is meghallgattam, de elég kemény, hogy nem emlékszem rá semmire, szóval nem fogom tudni összehasonlítani ...

2017-ben a Trivium a The Sin and the Sentence albumával megnyerte nálam az év külföldi lemezét és ezt azóta sem bántam meg. Néha magamat is meglepem. A 9. nagylemezt, a What the Dead Men Say -re ezért is elég nehéz szerep várt. Kíváncsi voltam, hogy képesek lesznek, akár csak megközelíteni az előző album sikerét vagy visszahullanak a porba és megint várhatok 3 évet a következő jó lemezig.

...

Az Igorrr egyik nap szembe jött velem a Youtube-on és azt mondta, hogy elérkezett az idő. Valahogy így volt, hogy a már sokszor hallott zenekar vagy zenész tehetség lemezét meghallgattam. A Spirituality and Distortion lemez bizony elég sok érdekességgel szolgált,. Pedig elsőre úgy tűnt, a Downgrade desert után, hogy ez egy nagyon sötét metál lemez lesz, aztán átment valami nagyon különleges performanszba. Na, de miről is beszélek!

...

Az Enter Shikari -nak még csak a 6. lemeze látta meg a karanténos napvilágot. Azonban az én fejemben ők a 2000-es évek elején alakultak, de a mindent tudók digitális atyja, a Wikipedia azt merte állítani, hogy 2007-ben ált össze a brit banda. Tudásom a zenekar terén nem túl acélos, mondom sorrendben a mérföldköveket. A Take to the Skies (2007) album egyetlen dalát mutatta meg valaki, természetesen a Sorry, You're Not a Winner -t. Aztán 2017-ben élőben toltuk a VOLT-on velük, ami azért eléggé jól sikerült. A The Spark-ról (2017) meghallgattam a Live Outside -ot, de a lemezt kihagytam és most itt a teljesen új album, a Nothing Is True & Everything Is Possible . Úgy érzem fakarddal megyek az Enterprise-t megtámadni!

...

Amikor új poszt után néztem, olyan zenekarokat kerestem, akiknek hát, hogy is mondjam nem volt túl sok lemezük és azért a nagyrészüket ismertem is már. Aztán rábukkantam a Korn -ra és rájöttem, hogy az eredeti tervem szart se ér, viszont elég érdekes a téma, főleg a mennyiséget és a zenekar ismertségét tekintve. Az első végiglapozgatás után jöttem rá, hogy a Korn  borítóin egy különös történet szeretne kirajzolódni , de időnként a sztori eltűnik, majd újra felbukkan. Akadt meglepetés lemez bőven, amire nem is számítottam és olyan is, amit jobb lett volna már elfelejteni réges-régen. A poszt egy kicsit hosszabb lett, mint gondoltam, pedig higgyétek el tényleg nem mentem bele nagyon a részletekbe. Remélem egy kicsit azért tetszeni ...

Ha meg kellene neveznem a kedvenc keresztény metalcore zenekaromat, akkor alighanem az ABR -t emlegetném elsőre! Nemcsak amiatt, mert hirtelen nem tudnék sokkal több bandát felsorolni (pedig akad elég sok!), hanem mert talán az egyik legkiegyensúlyozottabb zenekar egyike, akik a minőséget hozni tudják albumról albumra. (Ha a minőségi állandót mértékéegységben lehetne mérni, akkor nálam még mindig, minden esetben 1 Deftones lenne!) A Guardians lemez a 9. a sorban és annyira harapós lett, amennyira az elvárható volt!

...

Hát ezt nem hiszem el! Megpróbáltam egy kicsit nosztalgiázni, illetve a régi ifjú koromban hallgatott zenekarok közül egyet kiválasztani és a most kiadott lemezüket kielemezni - gondoltam az majd milyen jó lesz! A Silverstein -re jutott a választás, épp kapóra is jött, legalább 10 éve biztos, hogy semmit nem hallgattam tőlük. Volt egyfajta érzésem, hogy ők azért nem olyan szar zenekar, legalább is nem rémlett, hogy őket besaktulyáztam volna és direkt hanyagoltam volna idáig. De az A   Beautiful Place to Drown lemez után már erős kétségeim támadtak saját magammal szemben. Miért hallgattam én régen? És főleg melyik számukat? És hogy lehet visszmenni az időbe, hogy beszóljak magamnak?

...