2017-ben a Trivium a The Sin and the Sentence albumával megnyerte nálam az év külföldi lemezét és ezt azóta sem bántam meg. Néha magamat is meglepem. A 9. nagylemezt, a What the Dead Men Say-re ezért is elég nehéz szerep várt. Kíváncsi voltam, hogy képesek lesznek, akár csak megközelíteni az előző…
Ha meg kellene neveznem a kedvenc keresztény metalcore zenekaromat, akkor alighanem az ABR-t emlegetném elsőre! Nemcsak amiatt, mert hirtelen nem tudnék sokkal több bandát felsorolni (pedig akad elég sok!), hanem mert talán az egyik legkiegyensúlyozottabb zenekar egyike, akik a minőséget hozni…
A metalcore egyik meghatározó zenekara az As I Lay Dying újra visszatért. Mondjuk ki nyugodtan ez a visszatérés, azért nem olyan hagyományos és nem olyan egyértelmű, mint a legtöbb zenekar esetében lenni szokott. Nem összerúgták a tagok port, mert valaki többet ivott a kelleténél vagy mindig…
Az Amígőalsziklány-ra 2016-ban egy véletlen vagy egy szerencse miatt, esetleg egy így adódott, valóban pedig tegyük fel, hogy meghívott egy Marci nevű barátom egy Dürer Kertben rendezett koncertjükre. Mivel elég sokáig kellett aznap dolgoznom és a helyszín közelében munkálkodtam, úgy voltam vele én…
Ha hallottunk már unalomig használt sablonokat feljátszani, akkor pontosan tudjátok már milyen az új album. Nem illik spoilerezni, de az új Bullet for My Valentine albumra ezek a legigazabb szavak. Volt már Quimby és Ákos generátor és most bemutatkozik a legújabb "BFMV generátor" is. Ha éppen a TV…
Sok-sok érdekesebb lemezborító várakozik, hogy megmutassa magát itt, mint az August Burns Red metalcora banda látványosságai, de úgy éreztem van mit tanulni a grafikusaiktól is. Mint korábban említettem már szeretem, ha az elejétől kezdve ugyanaz a motívum visszaköszön és az ABR-nél van egy valami,…
Lemmy önéletrajzában a nőkről és a hozzájuk fűzött viszonyáról sok szó esik. Megszállottan szerette a nőket, de az igazán őrültekért volt oda. Csak, hogy egyet említsek közülük Wendy O'Williams, akivel egy közös számot be is linkeltem. Azonban nem kell nagyon messzire menni…
Elég nagy pofátlanság úgy írni az Ire lemezről, hogy az Atlas (2012) egy az egyben kimaradt, - illetve elvétve hallgattam róla pár nótát, de hát az csak pacsmagolás volt, - de ennek ellenére megteszem. Szóval a Deep Blue-nak (2010) szenteltem egy teljes oldalt az akkori blogomban (ami majdnem 3 évet…