Amikor új poszt után néztem, olyan zenekarokat kerestem, akiknek hát, hogy is mondjam nem volt túl sok lemezük és azért a nagyrészüket ismertem is már. Aztán rábukkantam a Korn-ra és rájöttem, hogy az eredeti tervem szart se ér, viszont elég érdekes a téma, főleg a mennyiséget és a zenekar…

A hogyan csináljunk egy nagyon jó zenekart és rövid időn belül, lemezről lemezre rontsuk le díjat a Mudvayne kapná vagy legalább is, a jelöltek között lenne. A 14 évet megélt zenekar, sokkal többre vihette volna, hiszen mindenük megvolt, ami a 2000-es években kellett a sikerhez: Elmebeteg…

Nem sok magyar előadó mondhatja el magáról, hogy az évek során folyamatosan a köztudatba tud maradni és nem Ákosnak hívják. Ezért is, na meg mert szeretem is a Vad fruttikat, úgy döntöttem ők lesznek a következő borító elemzős poszt főhősei. Az eddigiekhez képest annyi…

Első rovatomban a Volbeat gyöngyszemeit láthattuk. Most pedig a francia progresszív zenei szféra jelenlegi legismertebb bandájánál járunk borító körúton. Amikor a Magma-ról írtam, ott már jeleztem, hogy egyszerűen olyan lemezeik vannak, amik átitatják a borítót is a mély, morcos hangulatukkal.…

Mostanában kezdtem el olvasni a barátnőmtől kapott Lemmy-ről szóló könyvet, aki maga is megjegyzi, hogy a régi időkben mennyire fontos volt egy lemezborító és mennyi energiát öltek bele a zenekarok, hogy jelentéssel bírjon. Ez a poszt sorozat pedig nem más előtt fog tisztelegni, mint a jelen és múlt…