A tribute zenekarokat nem szeretem és pont. Maga a tribute zenekaroknak eleve két fajtája van, ami általában a pokol két bugyra. A kisebbik rossz, amikor azért alakul meg egy ilyen zenekar, mert az eredeti már semmiképpen nem állhat újra össze, mert a tagok mondjuk meghaltak vagy még rosszabb, annyira utálják egymást, hogy jobb is, ha nem állnak már össze. A másik, amiért biztosan pokolra jut sok zenekar, hogy annyira szeretnek vagy tisztelnek egy zenekart, hogy szeretetük jeléül megpróbálják lemásolni a kiváló tehetségeket és persze a nevüket is, csak kicsit elferdítve (pl. Iron Maidnem ). Erre egyébként szerintem nincsenek is szavak, mert a gondolat is rémisztő, hogy erre vetemedjenek emberek. Mindezek ellenére és persze, mert a Subscribe azért ...

Nincs könnyű helyzetben a TCS , mert annyiféle rajongója van, mint sörben a buborék! Vannak az igazi TCS rajongók, akik már ugye akkor rajongók voltak, amikor még nem is létezett a zenekar és jobban tudják a szöveget, mint Lukács Laci, vannak azok, akik a régi dalokat tartják az IGAZITÉCSÉ daloknak, de azért az újak sem olyan rosszak ám , aztán ott van az a generácó, akik nem is tudják, hogy az élet a legjobb méreg, azonban a Köpök rátok a legkeményebb szerzemény és ne feledkezzünk meg azokról sem, akiknek a Be vagyok rúgva nem tart örökké. Sorolhatnám még reggelig, mert ez az igazság, hogy nincs két egyforma rajongó, mert a debreceni rock maffia (utálom, hogy most ezt így leírtam) bizony mindig ad okot arra, hogy ne lehessen egyértelműen ...

A Tool új lemezét ne azért szeresd, mert 13 évig íródott! Ne is azért, mert ők csak zseniális albumot készítenek, ugyanis - nyilván- eszméletlen fenoménok! Ne azért, mert szimplán kötelező szeretni őket, ha egy kicsit is értesz a progresszív muzsikához!
Azonban ne is azért utáld, mert csak ennyire tellett tőlük, pedig megbeszéltük az előbb, hogy zseniális zenészek és volt 13 évük! Ne azért utáld, mert nem érted őket! Ne is azért, mert nem lehet 10 percig koncentrálni egy dalra! Végül ne is azért, mert kötelező a másik táborhoz is tartozni! De akkor mit csinálj ezzel a közel 80 percnyi - katarzisok nélküli - tömény, emészthetetlen dal áradattal, amit nem tudsz megkerülni? Talán próbáld megérteni és rajongj érte.

...

A The Black Keys -ről egy barátom mesélt, miközben a házának a tetejéről a koszt pucoltak hidegben, esőben és irgalmatlan nagy porban. Valahogy éreztem, hogy most hallgatnom kell rá és nekem is rá kell vetnem magam a Let's Rock -ra. Nagyon brutálisan meg lettem lepődve és végre egy kicsit újra tágult a zenei látásköröm. Hetek óta hallgatom és nem tudtam megunni eddig. Szerintem már nem is fogom. Tarantino zenéjével megyünk tovább.

...

A 3 évvel ezelőtt megjelent Sorceress (2016) lemez után teljesen eltettem a zenekart jó mélyre, aztán rálapátoltam még egy talicska sza**. Nem láttam bennük sem a megújulást, sem annak a csíráját, hogy valaha még valami érdekes albummal fognak előállni. Mikaelék azonban megmutatták, hogy van bennük annyi svéd érzelem - az olyan, mint a normál érzelem, csak sötétebb és mélyebbre van hangolva -, amiből varázsolni tudnak egy újfajta stílust. Egy nagyon jó szerzemény, nagyon furcsa kritikája következik.

...

Az a durva helyzet állt elő, hogy a 2016-os Korn albumra alig emlékszem, holott akkor év végén megírtam , mennyire jó lett. (Én barom.) Ebből csak azt tudom levonni, mint következtetést, hogy annyira azért mégsem lett egy remekmű és teljesen igazam lesz így utólag, hogy a mostani lemez is pont " olyan jó" , mint a The Serenity of Suffering - tehát nem az. Más szóval, hogy érthető legyen: a Korn a teljesen nevetséges az éppen egeket karcoló Skrillex-es albuma után, lassan visszalépett a helyes vagy annak vélt útra, csak ez az út olyannyira egysíkú lett , hogy éppen már senkit nem izgat fel. Az új lemezről egészen nehéz lesz írni, mert a címe mindent elspoilerezik egyből:  The Nothing .

...