Az a durva helyzet állt elő, hogy a 2016-os Korn albumra alig emlékszem, holott akkor év végén megírtam, mennyire jó lett. (Én barom.) Ebből csak azt tudom levonni, mint következtetést, hogy annyira azért mégsem lett egy remekmű és teljesen igazam lesz így utólag, hogy a mostani lemez is pont "olyan…
A Tool új lemezét ne azért szeresd, mert 13 évig íródott! Ne is azért, mert ők csak zseniális albumot készítenek, ugyanis - nyilván- eszméletlen fenoménok! Ne azért, mert szimplán kötelező szeretni őket, ha egy kicsit is értesz a progresszív muzsikához! Azonban ne is azért utáld, mert csak ennyire…
A Slipknot szinte mindig a kőkemény, brutális és a populáris metál közé szorította be magát. Egyik arcukkal az érzelgős és jól énekelhető refréneket dalolják, a másikkal pedig a beteges, gyors, hörgős számokkal pedig az egyáltalán nem családbarát címre hajtanak. Az eddigi albumaik többnyire vagy ez…
Visszaolvasva a 2016-os Volbeat lemez kritikámat elképedtem, hogy már ott is az unalmas és a sablonos szavakat használtam. Nem a szókincsem bővítésének hiánya ez, hanem a metálosított rókabili nagy-nagy veszélyének a megvalósulása. Sajnos a Volbeat azt a lejtmenetet folytatja, amit a Seal the Deal…
A 30y új albuma újra odarakta a zenekart, ahová való. Vagy egy kicsit arrébb. A ki az akit még megölelnél most nem a szokásos megírtuk lesz valami lett, hanem egy szövegileg erős (mint mindig) és dallamilag megérett elegy összessége, egy új agyba költöztetve. Beck Zoliék megjöttek és végre kinőtte a…
A Leander Kills 3. nagylemeze a Luxusnyomor címet viseli és őszintén szólva fogalmam sincs miért pont ez lett a címe. Mivel nem koncept lemez, bármelyik szám címe lehetett volna, bár ugyanennyire nem tudtam volna mit kezdeni vele. Azzal sem, hogy a Luxusnyomor dal, nem arról szól, mint pl. a Blind…
Az Amígőalsziklány-ra 2016-ban egy véletlen vagy egy szerencse miatt, esetleg egy így adódott, valóban pedig tegyük fel, hogy meghívott egy Marci nevű barátom egy Dürer Kertben rendezett koncertjükre. Mivel elég sokáig kellett aznap dolgoznom és a helyszín közelében munkálkodtam, úgy voltam vele én…
A Hiinaar a Watch My Dying énekesének, Veres Gábornak az agy- és kézszüleménye. Soha nem hallgattam WMD-t, mert egyszerűen kimaradt, mint a Tamagotchi a gyerekkoromból. Ennélfogva úgy álltam neki a lemeznek, hogy semmiféle előítélet nem volt bennem. Megláttam talán az Index-en, hogy van ez a Hiinaar…
A The Black Eyed Peas tavalyi lemezét érintettem pár rövid facebook posztban, de mégis elsiklottam a lényeg mellett és utólag mindenképpen meg kell említenem. A már Fergie nélkül maradt banda, nem nyomta be a pánikgombot, hogy most mi lesz, mert elveszítik azt a részét a közönségnek, akik inkább a…
Az Esti Kornélról a KoncertEZ!-en már annyi szó esett, mint Sorosról az M1-en és ahogy a közmédia, úgy én sem unom és még egy posztot írok róluk. Mi másról írhatnék még, mint a novemberben kiadott Eltűnt időről. A lemez annyira jó lett, hogy versenybe is száll rögtön az év lemeze díjért. Csak jókat…
