Az Amígőalsziklány-ra 2016-ban egy véletlen vagy egy szerencse miatt, esetleg egy így adódott, valóban pedig tegyük fel, hogy meghívott egy Marci nevű barátom egy Dürer Kertben rendezett koncertjükre. Mivel elég sokáig kellett aznap dolgoznom és a helyszín közelében munkálkodtam, úgy voltam vele én…
A 2016-os The Astonishing kudarca után vagy legalább is a nevetségesen hosszúra sikerült koncept lemez nem túl acélos sikere okán adva volt a feladat, hogy a következő lemeznek újra dicsőségbe kell majd borítania a Dream Theater csillagát. Esküdöztek is a tagok, hogy most ez más lesz, ez jó lesz, ez…
A Hiinaar a Watch My Dying énekesének, Veres Gábornak az agy- és kézszüleménye. Soha nem hallgattam WMD-t, mert egyszerűen kimaradt, mint a Tamagotchi a gyerekkoromból. Ennélfogva úgy álltam neki a lemeznek, hogy semmiféle előítélet nem volt bennem. Megláttam talán az Index-en, hogy van ez a Hiinaar…
Kijött a Bring Me the Horizon várva várt lemeze, amit tényleg vártam. Egészen addig a másodpercig, amíg az első számot megmutatták róla. Már a Mantra - ami mint kiderült utólag a legjobb szám is lett (!) - sem lopta magát a szívembe, de akkor még nem tudtam milyen aljas merényletre készül a nyakig…
A tavalyi és tavaly előtti év végi posztot visszaolvasva rájöttem arra, hogy sosem az történik, amit megígérek vagy szeretnék. Szegény ember az, aki ígérni sem tud, de inkább leszek csóresz, minthogy megint megpróbáljam megfejteni a jövőt! 2018-ra több kritikát és az EZborító! posztsorozatot…
Az Esti Kornélról a KoncertEZ!-en már annyi szó esett, mint Sorosról az M1-en és ahogy a közmédia, úgy én sem unom és még egy posztot írok róluk. Mi másról írhatnék még, mint a novemberben kiadott Eltűnt időről. A lemez annyira jó lett, hogy versenybe is száll rögtön az év lemeze díjért. Csak jókat…
Már több, mint egy hete volt az Esti Kornél tripla lemezbemutatója, de még mindig az állítom, hogy az idei év legjobb koncertjét mutatták be. A középső napon voltunk, amikor a főpróba már megvolt, de még elég szussz (először leírt szó) volt bennük és lendület. A hangulat elvitt minket egy másik…
Fogalmazhatok úgy, hogy az Arctic Monkeys-nak köszönhetem a barátnőmet, tehát egyáltalán nem hagy hidegen, mi történik a zenekarral. Egyébként is voltak kedvenc dalaim az angol garázs rock bandától, de miután a VOLT fesztivál és a szervezői idereptették 2014-ben a bandát, ami miatt a barátnőmmel…
Nem mondhatni, hogy vártam az A Perfect Circle új lemezét. Még akkor sem, amikor meghallottam először az első új dalt, a TalkTalk-ot. Tetszett, de gyerekes düh volt bennem, mert a Tool lemeze meg csak nem akar elkészülni, olyan, mint Akhilleus és a teknős esete. Mindig közelebb kerül a teknőshöz…
Az Omega Diatribe olyannyira meghatározta a blog életét, hogy nagyon. Az egész KoncertEZ! blog 3. posztja róluk, illetve az Abstract Ritual-ról (2015) szólt, összességében pedig az első magyar lemezkritikát is ők képviselték! Emiatt hála, mert lendületet adott a kezdetekkor és öröm, hogy egy általam…
