A Darkest Hour az a tipikusan death metal zenekar, akiket jó hallgatni a maguk egyszerűségében. Nem csinálnak nagy dolgokat, csak magabiztosan hozzák a saját kis darálós, hörgős témáikat, minimális, ám jóívű dallamokkal. Az aranyközéputat kiválasztják és végigmennek rajta (általában). A feleslegesen kimondhatatlanul hosszú, Godless Prophets & The Migrant Flora nevű (ezután csak GPTHF) album beszámolója következik. Nyomokban igényes megfogalmazást tartalmaz.

Rögtön egy bocsánat kéréssel kell kezdenem, mert utoljára a The Human Romance-nál (2011) hallgattam őket, ami egyébként nagyon bejött (értsd, addig hallgattam, amíg a tű beleszántott a bakelit lemezbe!) és ezért is gondoltam, hogy újra előveszem őket. A 9. albumot (OMG!) összegereblyéző amerikai metálfejek biztosra mentek, ezért nem ötletelték túl sem a szólókat, sem a témákat. Tisztességesen felépített, kellő hosszúságú nyers húst dalokat írtak. Ennek megfelelően viszont egysíkú lett. Nem találtam benne egyetlen kiemelkedő momentumot sem. Néha egy-egy lemez csak egyetlen egy rész miatt tetszik és kezdem újra és újra meghallgatni. A GPTHF lemezen viszont semmilyen külső behatás nem érte a fülem, ezért úgy meghallgattam kétszer, hogy észre se vettem, mit hallgatok. Akkor tűnt fel csak, hogy valami nem ok, amikor az Old Spice reklám rá akart beszélni arra, hogy legyek férfi!

Aztán újra nekiálltam, hogy valamit azért jó lenne írni róluk, mert nem lesz poszt és a nép éhezik. Napról-napra hallgattam, újra és újra és újra és újra és újra, amíg egy idő után úgy megszoktam, mint a seggbe rúgást. Közben jöttem rá, hogy ez nem egy rossz album, csak egyszerűen ennyit tud és a léc magasan volt, a DH meg alatta sétálgátott. Folyamatosan figyelni kell a GPTHF-re, mert nem akarja magát belerágni a fülembe. Olvastam én olyan kritikákat, hogy mekkora jó lemez lett ez, mert nyers erő van benne, meg visszanyúltak a gyökerekhez, hogy már a Homo antecessor-nál járnak és ezzel minden szép és jó. Szerintem meg ez nem elég. Mondjuk legalább ők nem próbáltak nyálat csempészni a dalaikba, ahogy sokan ma teszik, mert milyen romantikus az, amikor egy metál zenekar lassú szerelmes dalt ír. Rohadtul nem az. Most nem volt azaz élmény, ami a The Human Romance-nál. Nekem pl. még mindig óriási dal a Severed Into Separates és ami a legjobb az egészben, hogy a Mihaszna-sok csinálták a videót hozzá! 

Ettől függetlenül én is csak egy firkász vagyok, szóval hallgassátok meg a GPTHF-t, mert annál úgy sem ér semmilyen kritika többet, de ha igazam volt, akkor like-oljatok, mert a like az jó!

A borító irtó szar lett. Egy dolog vígasztal csak, hogy annyi albumuk volt, hogy lesz belőlük is egy borítós poszt és ott majd jól kielemezhetem őket. Most inkább elbújok a sarokba és szégyenkezek helyettük is.  

Lemez: 10/7
Borító: 10/3