A Prophets of Rage nem más miatt jött létre, mint az ostoba amerikai vezetés és persze az igazi “amerika kapitány”, Trump miatt. Ez így, azért elég jól hangzik és (hát persze!) a médiában is megfelelő fényt kap. Tehát egy jó adag marketing és egy adag amerikai józan gondolkodás avagy eszme miatt megalakuló szupercsapat A-Team supergroup miatt lett egy elég szórakoztató lemezünk idén. Nagyon vártam a megjelenést, mert tudtam, hogy a NovaRock-on láthatom őket és majd jól beleszövöm a tapasztalataimat...de az élményeim, velünk együtt áztak el a szó szoros és átvitt és mindenféle értelmében.

Biztos vagyok benne, hogy az összes underground hip-hop-ot hallgató most mélyen megvet és szemöldök ráncolva hackelné meg a blogomat, de azaz igazság, hogy ez egy kegyetlenül jó, ugrálós, keménykedős album. A Rage Against the Machine, Public Enemy és a Cypress Hill szerintem igen jó egyvelege találkozik. Persze, világosan látszik, hogy Tom Morello-ék a nagyközönségnek szánták (pl. nekem). Engem teljesen elvakítottak a témák, de dögöljön meg a szomszéd tehene, ha nem jók. Pedig nem is vártam tőlük sokat, sőt, úgy voltam vele, hogy legyen 2-3 jobb számuk az Unfucked The World után, aztán a többi nem is érdekel már. Azért valljuk be, a forradalmakat (már) nem a zenével robbantják ki, mert ugye ez volt az eredeti terv. De egyszerűen már nehéz lenni "A" megmondónak, túl sokan pályáznak erre a címre és én miért pont nekik higgyek.

Visszatérve a dalokra szinte kivétel nélkül az összesért odavagyok. Eszembe se jut lekeverni, mint egyszeri dj a Palace-ban a Tankcsapdát. Összesen 12 dal van a lemezen és 5 feldolgozás, amin rajta van a Killing In The Name is...na majd erről is lesz egy poszt: az örök slágerekről. Nem tudom hányszor hallgattam végig már a lemezt, de még nem untam meg - ez azért elég ritka. Már a Youtube úgy ajánlja fel a PoR-et, hogy a kedvenc metál zenéimet beelőzi. (Szégyen érzetem van.)

A PoR egyébként az Ektomorf-tól tanul szöveget és zenét írni. Szinte kivétel nélkül a refrén mindig a dal címe. Ezt csak azért mondom el, mert így sokkal könnyebb belerázódni az éneklésbe.

Gondolkodtam, hogy mit írjak még, mert ez kevés lesz és mind a 29 Facebook rajongóm eljön a ház elé fáklyákkal és felgyújtják a modemem, de nem tudok többet letenni az asztalra. Pont ennyi ez a lemez.

Üres durrogtatás, de örömet okoz!

- talán Kim Dzsong Un érzi ugyanezt.

A borító pedig telitalálat. Vagy teljesen legyőzött a marketing rák vagy tényleg ennyire jó a grafikus, de én ebben a borítóban mindhárom zenekart meglátom. Egyszerű, tényszerű. Próbál az eredeti célokhoz felnőni, ilyen egy jó, véres marketing hadüzenet!

Lemez: 10/9
Borító: 10/9