A powermetal műfaj egy - már bocsánat -, de egyszerű, ám annál lelkesebb zenei stílus. Egyik legismertebb és legősibb ilyen zenekar a Rob Halford vezette Judas Priest. Ha máshol nem, akkor elszánt tekintetű, hosszú hajú srácok pólóján már biztos láttad ezt a nevet. Azt hiszem, aki a metált szereti…
Életem első Machine Head koncertje pont olyan jó volt, mint amiben nagyon bíztam! Sőt a Catharsis turné budapesti állomása, még túl is tett rajta - bár én sem hittem volna, hogy ilyen hosszú lesz ez a beigazolódás! Csak azt bánom igazán, hogy akkor nem lehetettem ott, amikor igazán a csúcson volt a…
Az Omega Diatribe olyannyira meghatározta a blog életét, hogy nagyon. Az egész KoncertEZ! blog 3. posztja róluk, illetve az Abstract Ritual-ról (2015) szólt, összességében pedig az első magyar lemezkritikát is ők képviselték! Emiatt hála, mert lendületet adott a kezdetekkor és öröm, hogy egy általam…
Az első Trivium koncertemből egy dolog maradt csak el: a pogó. Szerintem várta is tőlem a zenekar és mintha láttam is volna Matt szemében a csalódottságot. Na jó nem láttam, mert olyan messze voltam, hogy kis túlzással a Pa-dö-dő is tolhatta volna a metált, akkor sem tűnt volna fel. Bár Matt fülei…
Talán mondhatom, hogy a metál szeretetének csíráját a Machine Head ültette el a szívembe, ezért is vártam különösen az új albumot. Meg azért is, mert az Unto the Locust (2011) és a Bloodstone & Diamonds (2014) igazi csalódás volt, mondhatni búbánatos orrbiggyesztés. A kritikusok és főleg a…
Ha van zenekar, akiket a legkevésbé sem érdekel a lemezborítójuk kinézete, akkor az a Deftones. A tudatmódosítók hatása vagy a szörnyű marketing e az oka annak, hogy értelmetlen, nagyon értelmetlen és legértelmetlenebb kinézetű képek néznek vissza ránk a zenekar lemezeiről - tiszta X-akták! De hozzá…
Az Apey and the Pea-ről pontosan azt mondhattam el eddig, mint megannyi zenekarról: hallottam a nevüket, láttam őket a plakátokon, tudtam tehát, hogy léteznek, de ebben ki is merült minden ismeretem róluk. Aztán, amikor az új lemezmegjelenésről, a HEX-ről hallani lehetett és áradoztak róla a…
A Trivium-ról szerintem még sosem írtam lemezkritikát, pedig egy időben hallgattam a füles Matt énekeit, persze csak módjával. Aztán amikor az új album kijött és csepegtették a dalokat, úgy voltam vele, hogy lehet, hogy terítékre kerülnek, de majd meglátjuk. Az első dalok között jött ki a lemez…
A Mastodon olyan koncept lemezt adott ki a kezéből, ami nálam lehet az év lemeze lesz. A téma kemény és sokakat érintő, a lemez viszont hű ehhez az iszonyathoz. A rák elleni harcról és elbukásáról vagy megváltó vereségéről szól. Mégsem egy nyomasztó és sötét anyagot hallgatok nap, mint nap. Azt…
A Darkest Hour az a tipikusan death metal zenekar, akiket jó hallgatni a maguk egyszerűségében. Nem csinálnak nagy dolgokat, csak magabiztosan hozzák a saját kis darálós, hörgős témáikat, minimális, ám jóívű dallamokkal. Az aranyközéputat kiválasztják és végigmennek rajta (általában). A feleslegesen…
