Biztos voltam benne, hogy a Lazarvs új albuma sem lesz szűz lányok vérétől mentes és simán egy délutáni jóga keretében démonok idézésre tökéletes alaphangot fog nyújtani. Arra azonban egy fél levágott kecskefejet sem adtam volna, hogy a HEX (2017) minőségét, szerethetőségét akár csak megközelíti…
A Useme 3. lemeze olyan rövid lett (26:22), hogy még egy Floppy-ra is ráférne simán. Nem tudom hova tenni ezt (nem a Floppy-t!), hiszen semmi nem indokolja, az utolsó kiadáshoz képest közel 3 év telt el. Arról nem is beszélve, hogy ennél sokkal többre képesek a tagok, mert nem akármilyen zenészek…
A Leander Kills 3. nagylemeze a Luxusnyomor címet viseli és őszintén szólva fogalmam sincs miért pont ez lett a címe. Mivel nem koncept lemez, bármelyik szám címe lehetett volna, bár ugyanennyire nem tudtam volna mit kezdeni vele. Azzal sem, hogy a Luxusnyomor dal, nem arról szól, mint pl. a Blind…
Az Esti Kornélról a KoncertEZ!-en már annyi szó esett, mint Sorosról az M1-en és ahogy a közmédia, úgy én sem unom és még egy posztot írok róluk. Mi másról írhatnék még, mint a novemberben kiadott Eltűnt időről. A lemez annyira jó lett, hogy versenybe is száll rögtön az év lemeze díjért. Csak jókat…
Több esemény is felrázta a magyar rockzenei közeget! Ezért kénytelen voltam billentyűzetet ragadni, hogy leírjam magvas és magvatlan gondolataimat és megosszam veletek. Nem tudom, hogy ez egyfajta felemelkedés és pár év múlva nem csak a finnek hallgatnak ebéd időben Dimmu Borgir-t, hanem a magyar…
Az Omega Diatribe olyannyira meghatározta a blog életét, hogy nagyon. Az egész KoncertEZ! blog 3. posztja róluk, illetve az Abstract Ritual-ról (2015) szólt, összességében pedig az első magyar lemezkritikát is ők képviselték! Emiatt hála, mert lendületet adott a kezdetekkor és öröm, hogy egy általam…
Nagyon régóta járok már Hiperkarma koncertre, viszont még sosem írtam róluk. Ezért úgy döntöttem, hogy a Barba Negra-s összejövetelről írok pár sort. Bérczesi úr már nem a régi, sőt a közönség sem és azt kell mondjam, így nem is a színpadon volt a legnagyobb izgalom. A lenti szösszenetből kiderül,…
Az Apey and the Pea-ről pontosan azt mondhattam el eddig, mint megannyi zenekarról: hallottam a nevüket, láttam őket a plakátokon, tudtam tehát, hogy léteznek, de ebben ki is merült minden ismeretem róluk. Aztán, amikor az új lemezmegjelenésről, a HEX-ről hallani lehetett és áradoztak róla a…
Több, mint egy éve vettem a kezembe és vettem meg a Useme (2016) első lemezét a Világvevőt. Már akkor, olyan ütembe készültek a dalok, hogy biztosak lehettünk benne, legalább egy album még biztos, hogy lesz. Elég hamar lett is, mind az ábra azt mutatja. Kicsit hasonló lesz a kritikám, mint akkor, de…
Akik ismernek, azok tudják, hogy a progresszív rock zene a kedvenc stílusom. Ezért is és, mert a Marcello’s Mysticial Mind egy rohadt jó zenekar, olyan örömmel írok róluk, hogy a fülemen csordul ki a boldogság. Nem is értem, hogy a fenébe lehet az, hogy még csak lenge szellőként sem hallottam a…
