Nagyon régóta járok már Hiperkarma koncertre, viszont még sosem írtam róluk. Ezért úgy döntöttem, hogy a Barba Negra-s összejövetelről írok pár sort. Bérczesi úr már nem a régi, sőt a közönség sem és azt kell mondjam, így nem is a színpadon volt a legnagyobb izgalom. A lenti szösszenetből kiderül, hogy megvertek-e vagy sem?!

Ne is rögtön a Hiperkarmával foglalkozzunk, inkább az előzenekarukról az Einstand-ról essen pár gondolat. Szeretem az előzenekarokat, mert ugye két eset van:

1.  Vagy befutnak és akkor pár év múlva rácsodálkozok és büszke leszek, hogy ott voltam, amikor még fordítva fogták a gitárt!
2. Vagy elég rosszak ahhoz, hogy írjak róluk.

Jelen esetben inkább a második opcióhoz esnek közelebb. Bár nem rosszak, az túlzás lenne és igazságtalan is, viszont teljesen lehetetlen kitalálni mit is képzelnek a zenélésről. Nem sokat kaptak, talán 40 percet, végül is ez a szokás, de minden számuk majdnem más volt és egyik sem volt úgy különösebben érdekes. Annyi hozzájuk hasonló zenekart hallottam már, hogy teljesen hidegen hagytak és már alig vártam, hogy befejezzék. Az énekesnek sem volt érdekes hangja, a dallamokat meg mintha csak összedobták volna, két telefonreklám zenéjéből. Szövegcentrikus zenével próbálkoznak, csak az a baj, hogy nem mondanak semmit. Lehetne tanulni mondjuk egy Esti Kornél-tól. Nálam nem kaptak a produkcióra pontot.

Aztán végre elkezdődött a Hiperkarma koncertje. Nem vagyok benne biztos, de szerintem utoljára egy kis klub koncerten voltunk Győrben a barátnőmmel, ami viszont egész jól sikerült. Akkor nem írtam meg azt (sajnos), pedig Robi nagyon fáradt volt (vagy piás), rengeteg átkötő szöveggel dolgozott, ha más miatt nem is, de ezek miatt - érdekesre vagy viccesre sikerült az este. Vagy valami hasonló érzés fogott meg.

A mostani koncertje, meg a kötelező közel 2 óra és Pont. Pedig emlékszem a "visszatérő" koncertjére a Petőfi Csarnokban, ami tele volt erővel és mindenki tombolt, megőrült. Úgy érezhettük ez tényleg jó, kellett újra a Hiperkarma varázsa. De a közönség most sokra nem volt képes, csak arra, hogy saját magát alulmúlja. Akármennyire is úgy dokumentálta a Barba Negra a fb-on, hogy ez egy ütős koncert volt, meg sem közelítette azt a hangulatot. De majdnem tényleg ütős lett, csak egy másik értelemben.

A közönség! Nem tudom mi az oka annak, hogy egyre butább emberek járnak el olyan koncertekre, amik nem is érdeklik őket. Pont egy BN-s Ignite koncerten volt hasonló eset. Egy gyúrós csapat, teljesen üres tekintettel állt sokáig előttünk. Aztán odébb álltunk, mert egyrészt alig láttunk valamit, másrészt szánalmas volt hallgatni is a beszélgetésüket... de ez a történet szempontjából igazából mellékes. Aztán a mosdóból visszafele jövet véletlenül hozzáértem az egyikükhöz, amikor mögötte próbáltam elmenni. Erre belém könyökölt. Aztán mikor visszatáncoltam, mert elsőre azt gondoltam véletlen volt, akkor meg meg akart verni. Értem én, hogy ivott, meg fele akkora voltam, mint ő, de ez elég gyerekes cselekedet volt. Annyi koncerten voltam már, annyit pogóztam, hányszor mentem a daráló közepébe (volt, hogy valaki meg is harapott egy Subscribe koncerten), törték össze már a szemüvegem (nem is egyszer), de egyszer sem voltam olyan ideges, mint ezen a koncerten...köszi nektek. Mivel a koncert vége felé történt az eset, ezért magából az egészből nem sokat vont le, csak az a baj, hogy a kevésből levonni valamit, egyenlő a nagy semmivel.

Térjünk vissza a koncertre még egy mondat erejéig. Abszolút nem volt jó koncert és most már annyira nem is vágyom arra, hogy újra Hiperkarmára menjek, de nem a tahók miatt. Jobb volt úgy, hogy volt egyszer egy Hiperkarma, akik nagyon jók voltak és nosztalgikus bájjal emlékeztünk rájuk. A sztorinak itt kellett volna vége lennie. Bár a Konyharegény (2014) egy egészen jó album lett, meglettünk volna azért nélküle. Most egy időre félreteszem Robiékat és reméljük egyszer majd újra minden jó lesz. Vagy csak jobb.