A Slipknot szinte mindig a kőkemény, brutális és a populáris metál közé szorította be magát. Egyik arcukkal az érzelgős és jól énekelhető refréneket dalolják, a másikkal pedig a beteges, gyors, hörgős számokkal pedig az egyáltalán nem családbarát címre hajtanak. Az eddigi albumaik többnyire vagy ez…
A százmilliomodik VOLT fesztiválomról már nehéz újat mondani. Innentől már csak egyszerűen elmondom az érzéseimet rutinból. Annyi minden változott az évek alatt a fesztiválon, hogy reggelig anekdotázhatnék róla. Mi, vagyis a közösség, akikkel évről évre meghódítjuk Sopront szintén változtunk:…
A Slayer koncert különlegessége abban állt, hogyha becsuktam volna a szemem, akkor magam elé képzeltem volna egy fiatal, lelkes bandát, akik meg akarják mutatni, hogy meg akarják hódítani a világot. Pedig Araya-ék abszolút nem fiatalok, főleg ha hozzávesszük az életvitelüket, akkor nagyjából tényleg…
A bécsi, tegnapi koncert igazolja, hogy miért a Tool a kedvenc zenekarom. Valójában igazol mindent, a zenekar körül keringő tömjénfüstöt, ami miatt a rajongókat őrültnek, fanatikusnak lehet vádolni. A teltházas koncert önmagában nem lett volna elég arra, hogy bizonyítsa a rajongók tiszteletét, mert…
Lemmy és a Slayer könyv után ismét egy merőben más megközelítésű könyvet kell megosztanom veletek. A gigantikus Iron Maiden frontemberének, Bruce Dickinson önéletrajzi vallomását elolvasva, meg kellett állapítanom két dolgot. Az egyik, hogy nem is annyira az Iron Maiden-ről, hanem valóban Bruce-ról…
Nem kellett ugyan annyit várni a Subscribe visszatérésére, mint a Tool új lemezére, de azért furcsa volt, hogy már nem lehetett látni a fesztivál plakátok fellépői között a zenekar nevét. 4 éves kihagyás után a Budapest Parkban hallhattuk újra őket úgy, hogy már egy új dalt is előadtak és nem…
Amikor az ember, mondjuk én koncertre megyek vagy 1. ismerem a zenekart vagy 2. nem ismerem a zenekart. Eddig pofon egyszerű a dolog, mint ráfogni bármit Sorosra, amihez egyértelműen semmi köze. pl. A mosógépbe betett páros zoknik egyik fele sosincs meg, mire kiteregetnénk őket... tudjuk miért.…
A feldolgozásokat általában véve gyűlölöm, mert a legkülönfélébb módokon képesek tönkretenni egy-egy remekművet. Sokszor valamilyen mondvacsinált oknál fogva teszik ezt, máskor egy komoly esemény okán készítenek átiratot, de csak a szélesebb ismertség reményében bízva. (pl. Bad Wolves) Van,…
Kijött a Bring Me the Horizon várva várt lemeze, amit tényleg vártam. Egészen addig a másodpercig, amíg az első számot megmutatták róla. Már a Mantra - ami mint kiderült utólag a legjobb szám is lett (!) - sem lopta magát a szívembe, de akkor még nem tudtam milyen aljas merényletre készül a nyakig…
A tavalyi és tavaly előtti év végi posztot visszaolvasva rájöttem arra, hogy sosem az történik, amit megígérek vagy szeretnék. Szegény ember az, aki ígérni sem tud, de inkább leszek csóresz, minthogy megint megpróbáljam megfejteni a jövőt! 2018-ra több kritikát és az EZborító! posztsorozatot…