Első rovatomban a Volbeat gyöngyszemeit láthattuk. Most pedig a francia progresszív zenei szféra jelenlegi legismertebb bandájánál járunk borító körúton. Amikor a Magma-ról írtam, ott már jeleztem, hogy egyszerűen olyan lemezeik vannak, amik átitatják a borítót is a mély, morcos hangulatukkal. Keveredik a modern festészet, egy gyerek fantáziájával. 

Na most ez pont nem a Terra Incognita-ra (2001) vonatkozik! Ez még csak egy próbálkozás, ahol mondjuk úgy a feszültséget próbálták nem túl eredetien megmutatni. Ugyanis míg ezen az albumon, a Lizard Skin dalban van egyfajta rejtett agresszió, addig ez a kép eléggé sablonos, ha ránézek a "mintha láttam már volna" kategóriába esik. De ami már itt jól látható, az a Gojira betűtípus, ami (majdnem) mindenhol visszaköszön majd egyfajta folytonosságot mutatva.

A következő The Link (2003) albumon, az előbb említett betűtípus, csak a 2005-os remasterelt (fogadjuk el, hogy ez a magyar neve) és a 2004-es The Link Alive  kiadáson lett "godzsirásítva". Nem tudom miért, mert tökéletesen passzolt már akkor az együttesre a kitalált stílus. 
A borítón lévő néprajz motívumos fa a kötődés, ragaszkodást ábrázolhatja. Az albumon nem csak a névadó The Link, de egy Connected is szerepel, nem beszélve az Embrace the World-től. Hát akárhogy is nézzük, de ez a francia együttes, akik jóformán a világ számára akkor még tök ismeretlenek voltak, koncepcióban gondolkodtak és ezt később is folytatták.

Amiért pedig a Gojira-nak itt a helye a következő remek. A From Mars to Sirius (2005) nekem annyira tetszik, hogy kirakóban is bármikor vállalkoznék belőle egy olyan 3000 db-os formában, hogy aztán a konyha falán lógva bámuljam mindennap! Persze megint nem véletlen, ha végignézzük a track listát, nem is tudom eldönteni, hogy melyik volt előbb a borító vagy a dalok. (pl. "Ocean Planet", "Flying Whales", "The Heaviest Matter of the Universe" stb.)
A formák, a méretek, a színek olyan összhangban vannak, nem mellesleg a dalokkal, hogy hallgatásuk közben, pont egy repülő bálna jut eszembe - pedig viszonylag ritkán gondolok ilyenekre. (Ezért pedig elnézést kérek előre is!)

Aztán a 2008-as The Way of All Flesh-nél egész biztosan egy gyereket kértek fel a költségcsökkentés jegyében, a borító tervek elkészítésében, mert nálam inkább a vicces kategóriába esik át ez a csontváz. De mindegy, engedjük el. (Az albumon lévő Toxic Garbage Island dal azonban az egyik kedvencem, főleg ebben a változatban! 

A L'Enfant Sauvage (2012) az első francia nyelvű cím, de az album maga persze most sem francia. Azonban előkerül a gyerek, akiről szó volt, nem csak a címben (L'Enfant Sauvage=vad gyerek), hanem a borítón is megjelenik. Mintha vissza akarnának utalni a The Link albumra, a fejben bujkáló ágakkal (levelekkel) és ezzel együtt a saját magu(n)k gyerekkorára. Nem mellesleg pedig a színvilág most is talált nálam.

Utolsó képünk pedig a már tavaly megkritizált Magma lesz, ami azóta is a 2. leglátogatottabb poszt. Ha ránézek mindig az jut eszembe, amikor emberek homokban rajzolnak üveglapon. Ilyenkor mindig elhiszem, hogy ez marha könnyű és én is tudnám csinálni. (Kizárt.) 
A színekben most sem pompázik és pont ettől olyan jó. Van valami retro jellege az egésznek, ami megfog és újra egy égitest tűnik fel a From Mars to Sirius után. Viszont az első alkalom, hogy nincs élőlény a képen, de a napnak mégis van arca. Az élettelen (Magma) megöl minden életet a Földön? Lehet semmi értelme ennek, de tetszik!

Amíg írtam a különböző albumok borítóit, újrahallgattam a dalokat és meg kell állapítanom, hogy a Gojira minden dala erőt képvisel és 2001 óta semmit nem vesztettek az erejükből. És habár a Magma egy tökéletes lemez lett, ettől függetlenül nagyon várom már, hogy legyen új album, hogy ez a sorozat tovább bővüljön.