A franciák nem a metál zene élharcosai, bár biztosan akad pár jó banda a Loire medencéjében. Ám, ha figyelmünket Délnyugat-Franciaország (Bayonne) felé fordítjuk egy fura nevű, ám igen tehetséges 4 tagú bandát találunk. Nevük a mai nap már abszolút nem ismeretlen, de alighanem 1996-ban - ekkor alapította a Duplantier testvérpár a zenekart - azt mondom Gojira, nem találtam volna értelmes arcokra. Pláne, mert akkor még Godzilla név alatt futottak. Bizony, ez pedig itt a 6. lemezük, aminek a neve, Magma.

Annyira nem voltam Gojira rajongó és oly mértékben nem voltam képben, hogy a mostani album megjelenésekor, azt hittem ez a második, maximum a harmadik lemezük lesz. Erre tessék, ide dobják ezt a nehezen kifogásolható anyagot. A L'Enfant Souvage-ról (2012) is csak pár dalt ismerek (Toxic Garbage Island), bár azokat viszont nagyon! Ezért is gondoltam arra, hogy meghallgatom és ezt nagyon jól tettem.

Egyszerűbb, jobb.

A csapat mozgatórugója a két Duplantier, akik művész családból jöttek és mesterségük címere, hogy szeretnek alkotni. Ezt megmutatták és sikerült is valami maradandót. Az biztosan sokat lendített a végkifejleten, hogy a saját építésű és kivitelezésű stúdiójukban tudták felvenni az anyagot (New York-ban), méghozzá saját maguk és semmiféle producerecske nem nyúlkálhatott bele. (Sok más banda is lehet jobban tenné, ha néha bízna magában.) Egy év alatt pedig megszületett a nagybetűs MAGMA.

Ezt nem csak hallgatni jó!

Sokan, sokféleképpen leírták mennyire jó lett ez az album és nem tudok velük vitatkozni. Minden dal (kivéve a Liberation) nagyon ül üt. Olyan, mintha egy elefánt elindulna feléd. Lassan jön, de minden lépése súlyos és hiába áll bármi az útjába, azon átmegy, elpusztítja és majd a végén veled is végez. Aki azt hiszi, valami őrült zúzásról van szó, az pedig most nagyot téved! Ez a zene okos! Technikás, de nem zavar össze. Fenntartja a figyelmet és érdekes tud maradni. A Magma a legfurcsább és ezért legjobb dala is a lemeznek, de amúgy ezt is csak azért emelem ki, mert erre egyből felkaptam a fejemet az első hallgatáskor is. De azt javaslom, aki egy kicsit is szereti a keményebb zenét, az hallgassa végig az albumot mert nagyon, nagyon jó lett. Csak azért nem kap, maximális pontszámot, mert arra a bizonyosra még várok, de azért ez nagyon közel volt.

Még egy videó, erről a lemezről!

A Gojira kissé szomorkás hangulata és borítói nagyon összhangban vannak egymással, legalább is az utolsó két lemez biztos. Néhány borítót ugyanúgy, mint sok minden mást saját kezűleg készítettek és azt gondolom ez most sem kivétel, így még inkább megérdemlik a magas pontokat. Értékelem a francia kézművességet. Ráadásul még tetszik is.

A korábbi 5 borító. Mind zseniális.

Lemez: 10/9
Borító: 10/8