Ha hallottunk már unalomig használt sablonokat feljátszani, akkor pontosan tudjátok már milyen az új album. Nem illik spoilerezni, de az új Bullet for My Valentine albumra ezek a legigazabb szavak. Volt már Quimby és Ákos generátor és most bemutatkozik a legújabb "BFMV generátor" is. Ha éppen a TV előtt szerettek kötögetni vagy éppen kell a háttérzaj a tanuláshoz, esetleg szeretitek nézni, ahogy nő a kukorica biztosan jó társ lesz a Gravity album, mert garantáltan nem vonja el a figyelmeteket!

A BFMV a 6. lemezét, Gravity néven adta ki nemrég, ami biztosan nem fog bekerülni semmilyenféle hírességek csarnokába vagy örök nagy klasszikusok gyűjteményébe. Azt nem lehet tudni, hogy ki vagy kik nem figyelmeztették a zenekart, hogy ez a produkció már a magyar forintnál is gyengébb. Mivel voltam olyan hülye (és/vagy) bátor, hogy helyettetek is meghallgattam, ezért most már leírom a gondolataim, mert ha bennem marad felemészt.

A cím tökéletesen visszaadja azt a fajta semmihez sem kötődést, amit (nem tudományosan), de a nagy büdös semmihez lehet hasonlítani. Rögtön az első dalnál Leap Of Faith bemutatja mire vállalkozik, aki végighallgatja majd. Teljesen üres, jellemtelen felvezető majd refrén és megint semmi és refrén és vége. Ez így megy dal-dal után, semmiben sem fejlődik, semmit nem mutat.

A lemezcímadó dal, az Over It és a Don't Need You (amit ugye már 2016-ban kiadtak) még talán az a pár izgalmasabbnak tűnő szám (csak tűnő) az egész albumon, ami mintha mutatna valamit a régi BFMV-ból. Egyébként az egész albumra tökéletesen igaz, hogy olyan mint ahogy a Pindúr Pandúrokat összerakták. Egy kis tuti szóló, egy kis leállós rész, laza riffek és kész az új lemez. Csak éppen az X vegyszer maradt ki, amitől különleges lett volna ez az egész. Így meg egy pontos főzet végterméke, ami így is, úgy is jó lesz, akármilyen arányban kevered össze őket - persze, ha a csontig hatoló unalmat most pozitívként ítéljük meg.

De egy szót még az utolsó dalról. A Breathe Underwater az a rettenet, amikor nem csak a saját ereidet akarod felpattintani, hanem még a szerencsétlen macskáét is, mert annyira sajnálod, hogy ezt hallania kell. A hallgatás közben kicsorduló könnyeim tengerébe fojtanám a teljes stábot, aki ezt kitalálta, megírta, elénekelte, lekeverte, kiadta.

Szomorú, mert ha nem is volt ez a walesi csapat egy kiváló zenekar, csupa jó dalokkal, akkor is készítettek igazán jó, férfi romantikus metálféle zenéket, mint pl. a Tears Don't Fall-t. Tudom ezt nem illik már megemlíteni, lépjek túl rajta, de akkor is, ez a BFMV és nekik ilyen dalokat kell, kötelező, muszthev készíteni! Egyébként meg a Fever (2010) albumot is nagyon szerettem és nekem az is egy kedvenc albumom volt! Ti meg higgyetek nekem és ezt ne hallgassátok meg!

A lemezborítóra nem szeretnék feleslegesen karaktereket pazarolni. Rém primitív és csak azt támasztja alá, hogy ez az album semmit nem ér.

Lemez: 10/2
Borító: 10/2