Az Omega Diatribe olyannyira meghatározta a blog életét, hogy nagyon. Az egész KoncertEZ! blog 3. posztja róluk, illetve az Abstract Ritual-ról (2015) szólt, összességében pedig az első magyar lemezkritikát is ők képviselték! Emiatt hála, mert lendületet adott a kezdetekkor és öröm, hogy egy általam…
Nagyon régóta járok már Hiperkarma koncertre, viszont még sosem írtam róluk. Ezért úgy döntöttem, hogy a Barba Negra-s összejövetelről írok pár sort. Bérczesi úr már nem a régi, sőt a közönség sem és azt kell mondjam, így nem is a színpadon volt a legnagyobb izgalom. A lenti szösszenetből kiderül,…
Talán mondhatom, hogy a metál szeretetének csíráját a Machine Head ültette el a szívembe, ezért is vártam különösen az új albumot. Meg azért is, mert az Unto the Locust (2011) és a Bloodstone & Diamonds (2014) igazi csalódás volt, mondhatni búbánatos orrbiggyesztés. A kritikusok és főleg a…
Vannak zenekarok, akiknél pontosan tudom, hogy melyik számukat hallottam először és még arra is képes vagyok, hogy megmondjam ki mutatta meg először. Egy szokásos Golyó buli (rock est) előtti iszogatás volt barátokkal és egyszer csak a nevezzük nevén a gyereket, Bandi azt mondja nekem, atomrészeg…
A Trivium-ról szerintem még sosem írtam lemezkritikát, pedig egy időben hallgattam a füles Matt énekeit, persze csak módjával. Aztán amikor az új album kijött és csepegtették a dalokat, úgy voltam vele, hogy lehet, hogy terítékre kerülnek, de majd meglátjuk. Az első dalok között jött ki a lemez…
Máig egyik leghíresebb szerzeménye Deák Bill Gyulának a Rossz vér című szám, ezért is kaptam fel a fejem, amikor újra hallottam ezt a két szót egymás után a rádióban, vezetés közben, de egészen mást kaptam, minta amit vártam. Valami döbbenetesen rossz dal szólt a hangszórókból és még csak nem is…
A Prophets of Rage nem más miatt jött létre, mint az ostoba amerikai vezetés és persze az igazi “amerika kapitány”, Trump miatt. Ez így, azért elég jól hangzik és (hát persze!) a médiában is megfelelő fényt kap. Tehát egy jó adag marketing és egy adag amerikai józan gondolkodás avagy eszme miatt…
Több, mint egy éve vettem a kezembe és vettem meg a Useme (2016) első lemezét a Világvevőt. Már akkor, olyan ütembe készültek a dalok, hogy biztosak lehettünk benne, legalább egy album még biztos, hogy lesz. Elég hamar lett is, mind az ábra azt mutatja. Kicsit hasonló lesz a kritikám, mint akkor, de…
Akik ismernek, azok tudják, hogy a progresszív rock zene a kedvenc stílusom. Ezért is és, mert a Marcello’s Mysticial Mind egy rohadt jó zenekar, olyan örömmel írok róluk, hogy a fülemen csordul ki a boldogság. Nem is értem, hogy a fenébe lehet az, hogy még csak lenge szellőként sem hallottam a…
Az Amberjack-et első hallgatás után - magam sem tudom miért - egyszerűen félretettem. Az idő sem úgy hozta, hogy foglalkozzak a zenekarral. Aztán belevágtam újra a dalok feldolgozásába és mintha egy teljesen új világ fogadott volna. Az Amberjack számomra egy kézzel fogható együttes, akik pontosan…
