2018. jan 25.

24. LemEZ kritika! - Asking Alexandria

írta: Versember
24. LemEZ kritika! - Asking Alexandria

Asking Alexandria

askingalexandriaselftitledcd.jpgVannak zenekarok, akiknél pontosan tudom, hogy melyik számukat hallottam először és még arra is képes vagyok, hogy megmondjam ki mutatta meg először. Egy szokásos Golyó buli (rock est) előtti iszogatás volt barátokkal és egyszer csak a nevezzük nevén a gyereket, Bandi azt mondja nekem, atomrészeg enyhén spicces állapotban: "Ezt hallgasd meg... jó a szintis rész kicsit buzis, de azért tetszeni fog" és betette a VHS-t a youtube lejátszóba és megszólalt a The Final Episode szám. Nekem tényleg nem kellett több, ezzel a szuper marketinggel megfogott. Azóta hallgatok Asking Alexandria-t.

Bandi ajánlásával!

Az a dal a Stand Up and Scream (2009) albumon volt, amit egyébként messze nem hallgattam eleget, de a rá következő Reckless & Relentless-re (2011) már készültem, sőt a From Death to Destiny-re (2013) is. Aztán a The Black-et, úgy ahogy volt kihagytam és elérkeztünk az Asking Alexandria-hoz. (Nem értem miért pont most lett ez a neve a lemeznek, ez inkább az első lemez szokott lenni - lsd. szinte az összes zenekar.) Az új lemez első dobása (vagy, ami hozzám eljutott) az Into the Fire volt, aminek egy elég szép Sin City-s videót is barkácsoltak, de akkor első hallásra abszolút nem győzött meg. Érdekes viszont, hogy a lemezt meghallgatva, meg messze a legerősebb dal. Lehet durva ilyet mondani, de mintha az egyetlen igazán jól megkomponált lenne. Gyakorlatilag ellőtték az egész puskaport.

Ez gyakorlatilag a lemez!

Danny Worsnop kiválása, majd visszaválása a zenekarba is hatással volt erre a lemezre (sőt!), de akkor sem érzem ezt egy mindent elsöprő hurrikánnak. Hasonló érzések kavarognak bennem, mint az ABR tavalyi lemeze kapcsán, amiből végül nem is lett poszt. Hallgatom, hallgatom, de mindig az Into the Fire-t várom, mert az hagyott bennem valamiféle léleknyomot. A többi meg úgy elszólogat a fülembe. Néha felkapom egy pillanatra a fejem, hogy ez nem is volt olyan rossz refrén, de a legapróbb nesz is képes elvonni a figyelmem. Múltkor pl. egy molylepkét néztem percekig, mire lement két dal úgy, hogy észre se vettem és vissza kellett tekernem a kazettát egy ceruzával.

Durva, hogy ezt mennyiszer meghallgattam régen. (Nem az új lemezen van.)

Na persze ez most nem egy nagy kritika én is érzem, de annyi erőt tettem ebbe a lemezhallgatásba, hogy úgy voltam vele, akkor is megírom, ha semmi tartalma nem lesz. (Ezt teljesítettem is!) Viszont, ha már idáig eljutottatok az olvasásban, akkor hallgassátok meg az Into the Fire akkusztikus változatát. Na az libabőr, de a vastagabbikból! Szinte még gágog is!

Ez, igen!

 

A borító egyébként elég szép, nem annyira nagy “medzsik” persze, messze nem egy vatikáni bazilika mennyezeti freskója, de jó ránézni. Az a baj, hogy ennyi viszont kevés ahhoz, hogy erre magas pontszámot adjak. Egyébként pedig igen tudom, hogy ez tavalyi megjelenés, de úgy el vagyok maradva a posztokkal, mint Kuba az internettel.

Lemez: 10/5
Borító: 10/5



Szólj hozzá

blog zene lemezkritika kritika hardcore lemez asking alexandria koncertez lemezez