Olykor a legnagyobbak is hibáznak és most nem a zenére gondolok. Amikor a Metallica egyik videóját újra megnéztem, akkor olyat vettem észre, amit sokszor kiszúrtam már, csak mindig elsiklottam felette. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg videót lehetne összegyűjteni még ebből a témából, de első körben azokat szedtem össze, amikre tisztán emlékszem és mindig jókat nevetek magamban, amikor felidézem őket. Ráadásul a legjobb, hogy nagy kedvenceim állnak most a rivaldafényben, így senki nem vádolhat azzal, hogy direkt mindig a szar, semmit mondó, üres elektronikus zenét húzom le... vagyis senkit sem fogok kímélni. Következzenek tehát a videós bakik rövid, ám szerintem annál érdekesebb gyűjteménye!

Csapjunk is bele a legnagyobba és a legújabba. A Metallica Halo On Fire dalát egyszerűen nem tudom megunni, ez lett az én Despacito-m. Elnézést kérek ezért a trágár kijelentésért. De, amikor megnézem a videóban szereplő rajongókat, az jut eszembe, hogy nagyjából a 88,36%-nak semmi ritmus érzéke, a többi pedig csak egy zsák krumpli.

1:23-nál a csávónál lekapcsolták a villanyt és vagy szívott valamit és valami nagyon durvát flashel, vagy egyszerűen próbálja felidézni a bevásárló lista tartalmát, amit otthon hagyott. Az biztos, hogy nagyon koncentrál valamire és fogalma nincs éppen mi folyik körülötte!

Aztán nem is kell sokat várni, mert 1:25-től két lány kerül a képbe, az első csak simán megbukott metálból, de a másik, hova néz vagy mit lát az tényleg a 10 milliós kérdés! Utána próbál javítani és keresi a zenekart, de nem sokat segít ez sem rajta.

Egyébként pedig az egész móka, kacagás, a léggitáros és önjelölt légdoboson át mindent megtalálunk, az ütemeket nyomokban sem találja el szinte senki, ezért érdemes erre fókuszálni és így nézni legközelebb. De ettől még imádom az egészet, vagy pont ezért!

Következő esettörténeti alanyunk az a Mudvayne, akinek a régi albumaitól ma is kiráz a hideg és imádtam a polgárpukkasztó megjelenésüket, amivel elég jól megszitálták a rajongó táborukat. Tény, hogy inkább egy horror filmbe illettek volna bele, mint sokszor a színpadra, de ami az egyik Not Falling live videóban történik, az a látvány, akármelyik megjelenésüknél rosszabb élményt nyújt! Tényleg nehéz értelmet találni, hogyan passzol össze a prog-metál, a szőke pláza cicákkal!

0:42-nél szürreális élményben lehet részünk, amikor a refrénre valamiféle táncfélét próbál bemutatni, két lány, akik biztosan eltévedtek.  Azt mondjuk nem tudom, miért maradtak ott vagy nekik mit ígértek, de vagy zenét hallgattak vagy tök süketek voltak. A másik nagy kérdés, hogy ez a felvétel egyébként hogyan maradhatott benne ebben a videóban. Sajnos ez már örök rejtély marad.

Egy hihetetlenül jó albumról érkezik a következő áldozat, de ez az eset személyes kedvencem. A Machine Head, akik szintén gyerekkorom egyik meghatározó zenekara, olyat produkált, egész pontosan a gitárosuk Adam Duce, aki azóta sajnos már kiszállt a zenekarból, hogy a fal adta a másikat. Van ugye ez a dal, a Days Turn Blue To Gray, ami amúgy is egy érzelgősebb nóta és annak van is egy lassú, leállós része. Itt mindenki meghatóan néz maga elé, akár Adam, aki alighanem az Oscar-díjat célozta meg, mert olyan szomorú fejet vág 3:04-nél, mint akinek elveszett a bolha cirkusza és már soha sem kapja vissza. Sírva szoktam röhögni rajta, vétek lenne kihagyni!

A végére újfent egy régi nagy és újra a főszereplő egy zenekari tag, mégpedig a Deftones-tól a Be Quite and Drive-ot előadó Chino. Nem tudom a hír igaz e, miszerint nem volt sok tiszta gondolata a forgatás alatt, de szerintem elég végig nézni és nem is lesz több kérdés. Ezt látni kell!  

Remélem tetszett!