Mostanában kezdtem el olvasni a barátnőmtől kapott Lemmy-ről szóló könyvet, aki maga is megjegyzi, hogy a régi időkben mennyire fontos volt egy lemezborító és mennyi energiát öltek bele a zenekarok, hogy jelentéssel bírjon. Ez a poszt sorozat pedig nem más előtt fog tisztelegni, mint a jelen és múlt legjobb vagy legérdekesebb borítói előtt. Habár nem a Volbeat-ről ugrott be ez a minden kétséget kizáróan hiánypótló poszt, mégis velük kezdem el, mert ennyire látványosan jól csinálni valamit igazán nekik sikerült - ami az egységességet illeti. Szeretem, ha egy zenekarnak van egy megszokott, felismerhető arculata. A képek magukért fognak beszélni!

Az első dán(western)metál borító a The Strength / The Sound / The Songs, 2005-ből. A jellegzetes mikrofon már nem csak az amerikai ringspeaker-eket juttatja eszembe, hanem az "I Only Wanna Be With You"-t is, ami az elsők között volt, amivel meghódították a világot.

A soron következő Rock the Rebel / Metal the Devil (2007) már elég egyértelmű módon hangoztatja, hogy a fűrészkorong egy többcélú eszköz és hangot nem csak egyféleképpen lehet kicsalni belőle. A karcosabb vonalat próbálták jellemezni, ami azt hiszem sikerült.

A színek és a hangulat marad, de a tárgyak helyett először már egy férfi is megjelenik a borítón, a magányos gengszter személyében. A Guitar Gangsters & Cadillac Blood (2008) albummal vette kezdetét nálam a történet, amikor igazán elmélyedtem a zenekar munkásságában. 

Ám mégis csak a 4. albumról, a Beyond Hell / Above Heaven (2010)-ről írtam első Volbeat kritikámat. Ez a lemez lett a kedvencem is egyben és nekem ez A lemezük, amit kívülről tudok fütyülni egyszerre több szólamban is. A kalapos férfi visszatér és még mindig nem tudnak elszakadni az elég jól látható kopott arany és fekete világtól. 

Érdekes, hogy az Outlaw Gentlemen & Shady Ladies (2013) borítón újra visszaköszön a férfi, de mintha csak egy magyar marha pásztort látnánk, kevésbé a gengszter jellem. Az a bajusz, meg inkább Kövér Lászlót idézi, mint a tapasztalt, sokat látott hőst.

Az utolsó és már ezen a blogon is szereplő Seal the Deal & Let's Boogie (2016) arculata végre egy Blöff-szerű, véres bosszúállót hajít elénk. Ez egy remek, bár a tetkók között elfért volna egy "Szeretlek Erzsi!" is!

Egy nagyon jól kitalált koncepciót visz a Volbeat és ezért is szeretem őket. A zenéjük is és a megjelenésük is rögtön felismerhető.