Lassan úgy keresem a fesztivál plakátokon az ismerős együtteseket, mint Waldo-t a könyvben! Tavaly előtt a Szigeten egyetlen zenekart sem voltam képes felismerni és idén is, csak egy nagy "régi" nevet találtam, ami megmozgatott. A Muse-al már évek óta el lehet adni fesztiválokat, még a Szigetnél is nagyobbakat, pedig nem volt ez mindig így. Egy távoli galaxisban, inkább alternatív zenekarnak számító brit banda sokak számára volt ismeretlen vagy éppen a Radiohead egyik másolatának formációja. Mára azonban egy főműsoridős, mindent elsöprő supermassiveblackhole lett. Első Muse-om emlékei.

Quimby-vel melegítettünk a barátnőmmel az estére, illetve sörrel és rozé fröccsel. Távolról figyeltük, hogyan próbálják Tibiék a külföldi közönséget magyar dalokkal felpörgetni. A Volt-on már egyszer végighallgattam egy koncertet tőlük, ezért ez a mostani kevésbé dobott fel, így inkább körbenéztünk mi jót látni a Szigeten. Nagyjából semmit, de abból viszont egy egész raklapnyit. Tehát pár tökéletesen sikerült selfie után visszamentünk, mert kezdődött a BMTH!

Még mindig ez a legjobb, azt mondják a hangok!

Őket két éve a Volt-on hallottam madártávlatból, így nem volt olyan rossz újraélni. Az agyontetovált Oliver hozta a kötelezőt, ami a hangosításról nem volt elmondható. Ha nem ismertem volna a számokat, akkor akár Szulák Andrea is szólhatott volna, mert vagy a gitárt nem hallottam vagy az éneket vagy néha egyiket se, a dobot kicsit meg a basszert olykor, néha meg pont a nagy semmit. Quimby-n még a vesémet rázta 4 húr, BMTH-n meg a szemöldököm se rebbent. Legalább is nem a hanghullámoktól. A tömeg hullámzása már inkább úgy dobált néha, mint József Attila dinnyehéját a Duna. Jó kis koncert lett volna, ha a hangélmény is passzol...

Következett az izlandi Sigur Rós, akik visszamenőleg tönkretették a gyerekkoromat is. Aki ismer az tudja, hogy szeretem az elvont zenét, a nem átlagosat, a nehezen emészthetőt. A Sigur Ros-zal viszont a kapcsolatunk nem indult valami fényesen. 10 perces önmarcangolás, majd egy egész jó lendületes befejezés. Nagyjából ebből állt minden egyes daluk. Azok a felvezető részek szó szerint felboncoltak engem. A depresszióra hajlamos emberek pedig a fejükben már az akasztófa tervrajzát készítették el. Ráhangolódásnak ez szörnyű volt és nagyon elvetemült lépés a szervezőktől. Még akkor is, ha maga a zenekarnak neve van és zeneileg tagadhatatlan, hogy elég egyedi, de belőlük egy óra...az inkább a pokol volt.

Érfelvágás indul!

Negatívum első felvonás. Pihenésképp megvettük sokadik sörünk és fröccsünk a rém primitív, idegbeteg pultos sráctól. Mellékesen a rozét nem tudom honnan hozta, csak annyit láttunk, hogy elment a pult másik oldalára és percek után tért vissza. Legyen - gondoltuk - láttunk már ilyet, voltunk fesztiválon, nem lepődünk meg apróságokon. Viszont az a borzadály, amit hozott azt itta volna meg, akinek már úgy is mindegy. Lassan 15 éve járok fesztiválozni, de ilyen otromba pultost és ilyen szar bort még nem ittam. Vettem már 500 Ft-ért 5 liter "bort", amikor még minden mindegy volt, de az nem volt ilyen szar. Mondjuk ezt is a mögöttem lévő tömeg itta meg. Na ennyit erről, de sajnos szót érdemelt.

Szerintem arc a srác!

A Muse-ra az emberek összeszedték magukat testileg és lelkileg és izgatott várakozás vette kezdetét. Nagyjából a 4. sorig jutottunk különösebb erőlködés nélkül. Aztán a kezdésre elkezdtek megérkezni a későn ébredők és az első sorba akartak kerülni. Itt nagyjából mindenkivel összevesztem, akivel lehetett, mert a vesénkben már 3 láb és 6 kar volt és a barom meg jön, hogy "őt is tolják". Nyilván, én is egy papír darabka vagyok, akit fúj a szél. Irónia volt, remélem érződött. Szóval kis agresszívoskodás után elkezdődött a Muse végre. A hangtechnika újra magára talált és el se hittem, hogy nagyjából 15 évet kellett várnom, hogy lássam és halljam őket. Talán nem is volt olyan dal, amit ne ismertem volna. (Mivel volt bennünk némi izgalom, hogy az utolsó albumot kihagytuk, ezért egy nappal előbb meghallgattuk párszor a Drones albumot.) Bőven elég volt, mert a nagy klasszikusokat mind megszólaltatták.

Örök kedvenc!

Negatívum második felvonás. A tömeg persze valamiért elég ordenáré volt, a srác mögöttem rágyújtott úgy, hogy rendszeresen amikor képet csinált rám vagy a barátnőmre nehezedett. Egy sokadik alkalommal taszajtottam rajta egyet, akkor egy kicsit észre vette magát, de negyed óra múlva újra elfelejtette hol van. Nem vagyok kötekedős típus, de Volt-on az Iron Maiden-en nem volt ilyen, pedig ugyanilyen távolságra álltunk a színpadtól. A többiről már szót sem ejtek, mert nagyon hosszú lesz a poszt és tudom felesleges minden szó.

Azért még érdemes megemlíteni a barátnőmet, aki úgy tombolt, hogy a szemüvegemet a tömegbe dobta, aminek rögtön búcsút intettünk. De ezt neki elnézem :)

Talán Quimby-n...

Szummázva a történteket. A Muse koncertet úgy is 10-esre pontozom, hogy a körülmények most nagyon nem álltak hozzám közel. Nem bántam meg, de jövőre nagyon elgondolkozok azon, hogy érdemes-e eljönni a Sziget-re, mert sok-sok apró dolog volt, ami apró tüskeként fog élni a szívemben.
A Rihanna-féle hakni koncertet mindenképpen feledtette a Muse, nem csak a tökéletes koncerttel, de két magyar mondattal is: " Hogy vagytok Budapest?" és "Köszönöm Budapest!" 

Ha a Muse-nak jó volt zárásnak, akkor nekem is jó lesz!