Amikor a KoncertEZ!-t elkezdtem írni, akkor a Philm koncertje ihletett meg. Ha akkor az nincs, akkor valószínűleg a VOLT fesztiválos Iron Maiden koncertje miatt kezdtem volna bele most! Dave Lombardo együttesének akkori produkcióját az A38-on (2015 októberben) az év koncertjének neveztem. Hagyományt teremtve, szintén jóval az év vége előtt kiosztom ezt a nemes díjat, mert kizárt, hogy bármi megközelíthetné a The Book of Souls turné, soproni állomását!

Ezt indítsd el, aztán olvashatsz tovább!

A VOLT fesztivál idei felhozatala minden volt, csak éppen jó nem. Ami mégis nagyot dobott a bérlet és napi jegy eladásokon az a Maiden és a Slayer márka volt! Nem is titkolom, hogy gyakorlatilag miattuk, illetve a baráti társaság volt az, ami sokadszorra is elráncigált a hűség városába egy jó kis lazulásra. Ennek ellenére még péntek reggel sem fogtam fel, hogy látni és hallani fogom Bruce Dickinsont és Eddie-t. Aznap kivételesen időben elindultunk a parkolótól a fesztivál területére és jóval a kezdés előtt messziről néztük a Csík zenekart, akik felszopóként előzenekarként próbálták a hangulatot fokozni. A letakart Maiden díszlet előtt nem kicsit tűnt teljesen idegennek mind a zenéjük, mind a pár négyzetméterre zsúfolt zenekar látványa. Amellett, hogy szeretem a Csíkot és főleg az ismert számokat játszották, abszolút nem oda valók voltak, sem időben, sem térben, sem sehogy.

Ördögi koncert volt!

A másik nagyszínpadon az utolsó hegedűszó után kezdett a Tankcsapda és akik a Maident csak madártávlatból akarták figyelni, azok biztos ott tomboltak rajta, mi inkább a másik metál óriást választottuk és beálltunk a kiemelt álló 7-8. sorába és vártuk a csodát. A csoda pedig a lemenő nappal együtt érkezett! Először a díszlet nagysága és kinézete kápráztatott el, aztán pedig a zene és végül, de semmiképp sem legutolsó sorban az az erő, ami áradt a tagokból. Nemhogy 60 évesen nem ugrál így az ember, de már 30 évesen sem! Steve Harris-ék beintettek az öregedésnek!

Éppen gitárszóló van! Nem egy volt!

A 80'-as éveket idéző megjelenés, az örök érvényű klasszikus heavy metal zenével párosulva egy olyan kombinációt alkot, amit nem lehet egyszerűen leírni. Hiába mondanám azt, hogy az Iron Maiden egy régi zenekar, akik nem most vannak a csúcson és ráadásul csak az idősebb generáció hallgatja, ez nem lenne igaz. Az Iron Maiden egy mai napig aktív zenekar, a VOLT fesztiválon többen voltak rá kíváncsiak, mint bárkire eddig a 24. fesztivál során és nincs olyan generáció, aki ne szeretné vagy ne ismerne tőlük legalább egy számot!

Bruce az erő!

Egyszerűen az emberek megőrültek. (Kezdem érteni a Beatles-re sikongató nőket!) A majdnem 2 órás koncertnek egy pillanatra nem volt unalom szaga, azonban olyan embertelen produkciót éltünk meg, amit én még soha. Feszülten figyelte mindenki a gitárszólókat, a lassú kezdő vagy éppen befejező akkordokat, az egész show-t, amit odavarázsoltak a színpadra. Eddie megjelent és szó szerint a  szívét adta a bandáért, miközben a háttér folyamatosan változott, a fények és a tűz felváltva cikázott, a zenekar pedig lefutott egy pár km-t és mellesleg zenélgetett is, ha már ott voltak. De még hogy! Pumped Gabo nem szeletel úgy a Sound-on, ahogy Nicko dobol! 

Eddie-nek tele a ...

Mai napig nem hiszem el, hogy átélhettem ezt! Hallottam a Hallowed be thy name-t, ami számomra egy nagyon kedves dal. (Az egyik kedvenc zenekarom is feldolgozta, az egy kicsit feszesebb lett, de mindkettőt szeretem.) A Fear of the Dark-ot hallani is olyan volt, mint egy álom. Nem tudok olyan dolgot mondani, amivel le tudom írni, hogy mit éreztem akkor este. Erre tényleg csak azt lehet mondani, bármilyen elcsépelt is, hogy ezt látni és hallani kell! Nagyon örülök, hogy ott lehettem, annak is, hogy ennyien eljöttek és annak is, hogy a metál zene megmutatta képes egy érzést konzerválni!

Jövőre vajon a jubileumi 25. VOLT fesztivál mit tartogat számunkra?

Minden ég veletek!