Kicsit sem próbáltam leplezni első Nova Rock és ezzel együtt első System of a Down koncertem előtti izgalmam. Mint, aki új vesét kap, úgy vártam a pénteki napot! Jóbarátaim révén jött szembe a lehetőség, hogy ifjúságom egyik meghatározó zenekarával "találkozzak" és egyben megismerjem milyen a…
A hétvégén Intim Torna Illegálon voltunk és már nem is lepődök meg, hogy mennyire jól éreztem magam. Pedig ez csak a második olyan koncertem volt tőlük, ahol nem egy fesztiválon botorkálok oda egy sátorhoz/színpadhoz/pódiumhoz/emelvényhez, hogy meghallgassam őket vagy meghallgassak valakit, de…
Tavaly év végén nem lett volna értelme még egy év értékelőnek és összefoglalónak, mert túl kevés cikk volt. Bár a posztok mennyisége radikálisan azóta sem változott, még is csak 16 hónap telt el a blog indulása óta. A kritikák mellett indítottam több egyéb önálló sorozatot, (MindEZ egyben!,…
Vannak azok a zenekarok, akikre már az ember 30 évéhez közelítve is úgy gondol vissza, hogy "bezzeg az én koromban még volt jó zene". Messze a kedvenc magyar zenekarom felemelkedését, elkurvulását és élőhalottá válását szeretném leírni, csak is kizárólag az én személyes…
Lassan úgy keresem a fesztivál plakátokon az ismerős együtteseket, mint Waldo-t a könyvben! Tavaly előtt a Szigeten egyetlen zenekart sem voltam képes felismerni és idén is, csak egy nagy "régi" nevet találtam, ami megmozgatott. A Muse-al már évek óta el lehet adni fesztiválokat, még a Szigetnél is…
Amikor a KoncertEZ!-t elkezdtem írni, akkor a Philm koncertje ihletett meg. Ha akkor az nincs, akkor valószínűleg a VOLT fesztiválos Iron Maiden koncertje miatt kezdtem volna bele most! Dave Lombardo együttesének akkori produkcióját az A38-on (2015 októberben) az év koncertjének neveztem. Hagyományt…
Szabó Balázsról írni a legjobb dolog a világon. Ha valakin, akkor rajta látszik, hogy szereti azt, amit csinál. Minden arcvonásában, megmozdulásában a boldogság ezerféle árnyalatát lehet felfedezni. Önmagában ettől még nem lenne népszerű - bár depressziós nemzetünk éhezik a boldogság után - de ő…
Előző bejegyzésemben a tribute zenekarok iránti undorodásom fejeztem ki a Lemmy-s estével kapcsolatban, rá pár napra pedig a The Blackbirds koncertjén jártam az A38-on. Tudat-has-adás.
A Lemmy-emlékest jobban sikerült, mint azt az előzmények megindokolták volna. Több dolog volt, ami zavarta az agyalapi mirigyem, egészen addig, amíg oda nem értünk és meg nem ittuk az első sörünket. Mik foglalkoztattak? Ingyenesség, vasárnapi időpont, indokolatlanul nagy tömeg és a noname illetve…
Az év koncertjén jártam, de örülök neki, hogy ezt előre senki sem tudta. Illetve talán az a pár lézengő, aki az A38-ra érkezett szerda este, hogy meghallgasson egy jó zúzós Slayer utánzatot. A tömegnek aligha nevezhető emberkupacokat vegyes kinézetű, korú, (talán vallású) többnyire szőrös férfiak…
