Az év koncertjén jártam, de örülök neki, hogy ezt előre senki sem tudta. Illetve talán az a pár lézengő, aki az A38-ra érkezett szerda este, hogy meghallgasson egy jó zúzós Slayer utánzatot. A tömegnek aligha nevezhető emberkupacokat vegyes kinézetű, korú, (talán vallású) többnyire szőrös férfiak alkották. Slayer, Death vagy feltétlen sötét hátterű kiolvashatatlan feliratú pólóban, amin épp valaki élve megesz, felvág, feldarabol valakit. Ez eddig alap. De menjünk vissza előre.

A38 bejárata: kinyomtatott jegy odaad, szőr odacsípve a karszalaggal, lábbal bemegy, kabát lead, levegőbe szippantás, pult célba véve! Imádom ezt a helyet, mert már háromszor jártam itt. Na igen, talán nem ez az én második otthonom. Egyáltalán nem fontos megemlíteni, hogy Szabó Balázson és a (kamu utolsó pesti) Subscribe-on voltam még itt. Szóval a kedvenc helyem, mert: olcsó a jegy. A Philm - először említettem meg a zenekar nevét - koncertre, egészen pontosan 2500 Ft-ba került a tiket, earlybird áron. 2500 magyar forintért nézhetem/hallgathatom meg Dave Lombardot és ő engem (remélem Ákos rajongók figyeltetek az összegre). Ott tartottunk, hogy ez nem pénz még a válság idején sem. De csak vegyél sört barátom! Szégyen, hogy 750 Ft a korsó Staro...persze van előnye ennek is, erről majd később. De akkor is: sörárba épített jegyár?! 
Sörrel a kézben üldögélünk. Korán van. A Watch my dying nem hoz lázba, de még gyenge hőemelkedést sem idéz elő. Valamelyest ismerem a zenekart, de nem az én világom szobája, túl sablonos, túl képzetlen minden zenész benne, nem is értem mit keresnek egy Philm előtt. Amúgy, mint kiderült a tagok nagyon jó arcok (részleteket nem bogozok most ki) és persze irigylésre méltó a helyzetük. Lépjünk tovább.

Most is Philm-et hallgatok épp bakeliten. Ez persze nem igaz. Jó lenne, de a bakelitből csak a lejátszó van meg. Szóval a youtube szolgálatja azt, amit élőben már hallottam. Azonban arra lettem figyelmes, hogy minden dalra emlékszem, amit aznap este előadtak. Ha a memóriám csak egy kicsit jobb lenne, mint egy döglött macskáé biztosan még a playlist-et is össze tudnám rakni. Köszönöm neked, te drága...sör. Két korsóval is lehet szép az élet!

Az előzenekar levonul, az utózenekar vagy a 2. fellépője az estnek az a Dave Lombardo és zenekara, akik turnéjukon összesen 4 fővel vonultatják fel magukat. Az Index vagy Origo - vagy tököm tudja kinek - a cikkéből kiderül, hogy semmiféle felhajtás nincs körülöttük. A három zenész és a turnébuszsofőr, aki gondolom a mindenes (=ejtsd road) is mellettük. Dave egyedül pakolja össze a cókot és élvezi. Nagyon valószínűnek tartom, hogy ez nem az első eset, de még mindig nem unja. Lehet ő szereti a munkáját, hobbiját vagy az életét.
Karján fesztiválszalagokkal díszített barátimmal előre nyomulunk az első sorba. Ja nem is nyomulunk, mert olyan a tér, mint egy nagy lyukacsos sajt. Szóval oda cammogunk a 2., 3. ember mögé és idegesen várjuk a kezdést, mert mi, mint ahogyan sokan zúzásra jöttünk, kÓkemény metálra, de a youtube azt mondta inkább valami nagyon alter/prog zenét várjunk és kezdjünk zokniban lassúzni.
A sofőr, a mindenes kihozta a hófehér törülközőket és odakészítette a hangszerek mellé, egy ásványvizes palack kíséretében, amit előtte megnyitott. Profizmus? Ez már az? Vagy ez alap? Én sose kaptam törülközőt, a vizet is mindig magamnak bontottam ki. Persze én sosem voltam a Slayer dobosa. (Fuck.)
Aztán nagysokára, egy hippi kinézetű, vékony, rettentően alternatív arcberendezéssel megáldott (egyébként a tavalyi Daron Malakian hasonmás győztese) tag kijön és elkezd Tool-os hangzásvilággal visítozni a gitárjával. Ezután megjenelik a basszusgitáros, aki a világ 2. legboldogabb embere így ránézésre, és játszik valamit, de én nem értek a lovakhoz, illetve ez még mindig a bevezető. Aztán a csillag, a sztár, az EMBER, aki maga a DOB aki miatt a legtöbben eljöttünk vagy azt gondoltuk, hogy miatta jöttünk is megérkezik és beül a dobok mögé.         Balra Gerry Nestler (segítek Philm), jobbra Malakian (SOAD). Génmanipuláció?

Ezután fogalmam sincs mennyi idő telt el, de az biztos, hogy kegyetlenül eloszlatták legtöbbünkből a zene fogalmát és újra építették ott belül az értékeinket. Annak ellenére, hogy tűhajszálpontosan az "ilyen fajta" zenét kedvelem a legjobban, megleptek. Az átlagos, reggel a müzlije fölött görnyedő ember nem vesz észre nagy talányokat a Fire From The Evening Sun albumon. Pedig ott van minden, egy lemezbe sűrítve 1 óra 41 percben. (Medveanyám!) A nyers punk zenén át, a System-es, Tool-os, Puscifer-es, metálos, alternatív, improvizálós dallamokon át, a rém primitív daráláson túl, a megfejthetetlen dobtémákig. Dobos lévén illene azt mondanom, hogy ez a dobcentrikus zenekar a világ legjobb bandája, Dave pedig a világ legjobb dobosa. Nem az, egyik sem!
Sőt, azt se mondom, hogy hallgassátok meg őket youtbob-on, mert semmi értelme. Vagy élőben hallod őket vagy sehogy! A hallani itt most egy kicsit magasztosabb érzéseket rejt. Egy próbát persze megér, de ha két akkordon nőttél fel, akkor ez nem a te színpadod.

Ritkán látni olyat, hogy a csúcsról leereszkedsz vagy letaszít az élet egy gödörbe és mégis jobban érzed magad. A Philm valami ehhez hasonlót produkált. Zenészként óriások, ismeretségüket tekintve egy saját hányásában szteppelő pingvin is lekörözi őket. Az élet ilyen, ilyen jó.

                                         "Hol az a macska, hol írjam alá?"

A koncert végén jött a szokásos aláírunk mindent percek. Mindegy, hogy a most vásárolt Philm bakelitet (kell egy!) tolod a kezük alá vagy éppen a Slayer lemezed, szignóznak mindent, ami oda kerül. Az említett döglött macskát is, ha van rajta hely! Ez ilyen, ebbben nincs semmi különös, a közvetlenségükben inkább. Szerettek a színpadon. Annyira élvezték, hogy állítom jobban, mint mi. Nem tízezres tömeg, még csaknem is rajongók (max tízen ha lehettek), nem első rangú körülmények, csak egy kurva drága, fülledt hajófenék, ennek ellenére ők az év legjobb koncertjét adták. Sor vége bezár.