Az utóbbi napokban Jonathan Davis és Mike Shinoda is kiadott egy-egy (három) dalt. Nem mintha bárki kérte volna ezeket, ugyanis valljuk be, ha Jonathan-t akarjuk hallani, akkor szóljon a Korn, ha pedig Mike-ot, akkor pedig dübörögjön a Linkin Park. Mármint az eredeti, ami már nem lehet soha olyan. Nagyjából erről fog szólni most ez a poszt, amivel biztosan nem fogok mindenkinek megfelelni.

Johnathan képes volt egy olyat nyilatkozni, a közel 10 éve készülődő szóló albuma kiadásának közeledtével, hogy pislogni sem tudtam. Idézem:

Ez csak művészet. A Korn-nal életeket változtattam meg, ezzel a cuccal viszont elméket akarok kinyitni.

Mi a szar? Mennyivel mondd ez a What It Is dal többet, vagy mennyivel mondd kevesebbet bármelyik Korn dal, mint a What It is? Sok frontember azt érzi (gondolom én), hogy benne sokkal több van, mint amit a zenekarában kiad magából és akadnak olyanok, akiknél valóban ez így is van, csakhogy egy kedvencem említsem sokadszorra Maynard, aki a Tool mellett az A Perfect Circle-t és a Puscifer-t is viszi, nem is akármilyen sikerrel. Meg vannak azok, akik egyébként pont ugyanarra képesek külön is, mint a zenekarukkal, erre egyébként Serj is jó példa a System of a Down-ból, aki jó önálló lemezeket adott ki, de senki nem kérte. Én pl. sose mentem oda hozzá, hogy: "Hé Serj, csinálj már egy olyan lemezt, ami tökre SOAD, de azért hiányzik belőle valami, ami igazán azzá teszi!" Hidd el Jon, nem kell szóló lemez, leszarjuk!

Jonathan ezzel a dalával egy közepes Korn számot kreált és abszolút nem érzem létjogosultságát ennek a lemeznek. A 2016-ban kiadott The Serenity of Suffering szerintem egy jó út utca járdaköz az igazi Korn érzéshez (ha van még visszaút), ez a dal viszont inkább a 2007-es Untitled album számaira emlékeztet, aminek nem nagyon volt valódi sikere. Ráadásul el is akarom felejteni, mert vannak érzéseim. Fel nem tudom fogni, hogy miért nem állította le senki, hogy mekkora baromság ez a projekt. Nem kell félreérteni, nem azzal van baj, hogy valamit szeretne csinálni egyénileg is. Hanem azzal, hogy mint látjuk az eredményét, egy parasztahajszállal sem kapunk többet, mint eddig. Nem egy új oldalát ismerhettük meg, csupán egy olyat mellékágat, amit a Korn, mint zenekar alighanem félredobott az egyik próbán. Felejtsük el könyörgöm!

Aztán itt a másik jómadár, akinek a Fort Minor sem volt elég, pedig inkább azt élesztette volna fel, abba tolt volna bele oxigént, mint ebbe az egyéni project-be... Tudjuk, hogy Mike-nak nem lehetett egyszerű a Chester utáni élet a zenekarban és azon túl sem és értem én, hogy azt gondolta így búcsúzik el a tavaly elhunyt barátjától. De ez a 3 számos EP, amit kidobott, egyébként abszolút nem hihető és megnyerő alkotás, mert olyan, mintha azt bizonygatná, hogy így is van tovább. Pedig már a Led Zeppelin is megmondta, amikor Bonzo meghalt, hogy nélküle nincs Led Zeppelin. Tehát ebből az következik, hogy Chester nélkül nincs Linkin Park és ez nem vita tárgya.

Szóval egy szörnyű videó keretében az Over Again című számban egy valódi Mike Shinoda szól (szerinte), amiben én sem szomorúságot, sem értelmet nem látok. Főleg annak a tudatában furcsa, hogy a LP egyébként (szerintük) él és virul. De, ha már el akar búcsúzni a zenész társától, akkor tegye azt rendesen egy valódi LP dalban - ha már ők azt mondják lesz tovább - vagy még inkább egy nem LP dalban, de ilyen gyorsan összehányt módon inkább egy kattintás vadászatnak tűnik a Youtube szavannáján. Ez egy abszolút nulla, súlytalan dal, pont mint az utolsó kiadott LP lemez. Így maximum a rajongóitól búcsúzhat el.

Záró akkord: Nemrég beszélgettem egy kollégámmal, akinek ecseteltem az egyik Special Providence dalt, amire azt mondta, hogy neki ez túmáccs. És azt mondta, azt érzi rajtam, (hogy ilyet hallgatok), hogy olyan vagyok, mint az adrenalin függők, hogy mindig keresem a többet a jobbat és az egyre vadabbat, extrémebbet. De nem. Én teljesen megelégednék a régi jó zenekarok új lemezeivel is, System, Korn, Slipknot és társai - korom hőseivel - , mert úgy tűnik új zenekart találni és megszeretni már nem úgy megy, mint 15-20 évvel ezelőtt. Nincsenek meg azok a zenekarok, akik valami újat képesek mutatni és úgy tűnik a régiek is csak hanyatlanak vagy visszavonulnak vagy szóló karrierbe kezdenek.