Nagyon sok verset írtam már és nagyon sokszor próbáltam dalszöveget is írni. De egyet sem sikerült, pedig verset közel kétszázat is papírra vetettem és sokszor tollvéget rágtam el, hátha az majd segít az alkotásban. Hasonló a két szöveg formaisága, nekem mégis egy megfejthetetlen talány maradt. Voltak/vannak nálam sokkal tehetségesebb előadók, akik egy-egy egyébként is jól sikerült szerzeményt, tovább népszerűsítettek. A gyűjteményemnél biztos több van, de azért így is kellett gondolkoznom, hogy kiket vegyek ide. Bővíteni a sorozatot ér!

Kezdjük valami igazán erőssel. A Bereményi Géza (avagy Pásztor Anna édesapja) által írt vers, a Csönded vagyok egy igazán mély ám cseppet sem nyálas romantikus költemény. Ezredszerre is meghallgatva a  sokak által megzenésített változatát úgy tűnik, mintha mindig is ez a sors várt volna az ikonikus szerzeményre. Három különböző kiváló zenész végtermékét is bemutatnám.

Az első Cseh Tamás megzenésítése, ami akciódús szokásához hűen, csehtamásos lett. Jó persze milyen legyen, Corey Taylor-os? A mondva éneklő zenész, akiről programot is neveztek már el, teljesen magáévá tette a verset, mintha ő írta volna. (Szerény személyem is megvolt róla győződve erről sokáig - óh, én ostoba.) Szinte elszavalja az egészet, mintha minden vele történt volna meg. A dallam is ott van az ember mögött, de annyira hátul, hogy tulajdonképpen az óra kattogása is képes elnyomni. Aki szereti Tamásunk előadási módját, annak alighanem ez az igazi, én azért tovább mennék.

A dalra szerencsére rátalált Beck Zoli (30y), aki már életet tett bele és nem egy haldokló hangját. Lüktetéssel töltötte meg és olyan harmincipszilonossá operálta át, ami már jobban megérint bárkit, aki hallgatja. Az érdekes az, hogy ebben a verzióban, hallottam először és akkor simán elment volna nálam a saját számuknak. Mintha Beck Zoli is elhitte volna, hogy ezt a dalt ő írta. Egyébként a Jó január hercege szövegét is Bereményi írta.

Majd jött a Punnany Massif, akik sokadszorra is megmutatták, hogy szarból (tévedés ne legyen, ez amúgy egy remekmű!) bármiből képesek aranyat énekelni, így fogták a 30y-os feldolgozás legjobb részeit (értsd refrén) és kiegészítették olyan punnanys szövegekkel és tűzzel, amivel mindenki élvező bimbóját megcsiklandozták. Így lett egy viszonylag száraz, szép versből, egy valós fesztivál dal.

Maradjunk a lassabb feldolgozásoknál. Hazudnék, ha azt mondanám Ágnes Vanilla ( ma már csak Ágnes) munkásságát ismerem, mint a tenyeremet. Ha azt mondom tudom, hogy van/volt ilyen nevű előadónő, akkor a valósághoz sokkal közelebb állunk. Szóval ez a hölgy, aki egyébként nagy József Attila rajongó, megzenésítette jó pár versét a költőnek, de egy ezek közül igazán jól sikerült. Mégpedig az Óh szív nyugodj. Ami igazán érdekes ebben a dalban, hogy ha semmilyen hangszer nem kísérné a művésznő hangját, akkor sem veszítene semmit az értékéből. Minden versszak ugyanarra a dallamra van ültetve és egy csekély feszültség növekedés érződik egészen a legvégéig, ami ugyan nem tör ki katarzisban, de egy pontos, tökéletes lezárást kap.

Szabó Balázs és véres Bandájától sem áll messze a verselés és annak szeretete, gyakorlatilag egy egész albumot lehetne tőlük is idézni, hiszen az Átjárók duplalemez második albuma, az Ember itt albumon Pilinszky János verseit zenésítette meg. Szerintem a legbetegebb legerőteljesebb dal egyértelműen a Ne félj lett. A szöveg félelmetes csak egyszerűen felolvasva is, a Slayer nem ír ilyen brutális mondatokat le, mégis a dallal kiegészülve azt kell mondanom, hogy kifejezetten szépre sikerült. Ha ez ember egy pillanatra nem figyel oda és csak a dallamot dúdolja, akkor még egy altatónak is elmenne.

A Counter Clockwise pedig az Akasszátok föl a királyokat, egy Petőfi verset gondolt újra. A skatepunkot játszó zenekar mintha a fejemben olvasott volna. Azt mondom, ha Petőfi ma élne, akkor pont így adta volna elő ezt a versét. Értelemszerűen, mint dalszöveget. A mi Sándorunk lázadó volt, mint a vers is mutatja és valljuk be kevesebb olyan zenei stílus van, mint a punk zene, amire azt lehet mondani, hogy mindig a széllel szemben pisál énekel. Nagyon szeretem ezt a dalt!

Még egy József Attila megzenésítés (sok itt a rajongó), méghozzá a Tudod, hogy nincs bocsánat. Egy már feloszlott együttes, a Blind Myself követte el ezt a pozitív merényletet. Egy időben nagyon sokat hallgattam futás közben az albumot, amin ez a dal is szerepelt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy nem csak kívülről fújok egy újabb Blind Myself számot, hanem egy Jóska Atis verset is magamévá tettem. Mennyivel jobban ment volna a verstanulás. Az mondjuk kizárt, hogy pont így elő tudtam volna adni, de minden bizonnyal sokkal élvezetesebbé tette volna az egész tanulási folyamatot.