Első élményem a Muse-tól a Hysteria szám volt és ez a dal meg is határozta a viszonyom a zenekarhoz. Akkoriban a Radiohead-hez hasonlítottam őket, de azóta felnőttem és tudom, hogy azon kívül, hogy mindkettő angol rock zenekar, nem ilyen egyszerű a képlet. Ráadásul a Muse inkább lett a mindenki számára szerethető zenekar, míg a másik mosópor zenekar az alternatív vonalon maradt, bár tény sokat hígultak már azóta. De most a Muse-ról és egy gigantikus koncertről lesz szó. A Led Zeppelin koncertje ehhez képest baráti összejövetel a haver garázsában!

A Római Olimipiai Stadionban 60.963 (megszámoltam) ember előtt megtartott 2013-as népünnepély olyan kezdőrúgással indít, hogy a 19”-es monitoromon keresztül is pupilláztam. A tűzcsóvák, olyan masszív koromfekete füstöt hagytak maguk után, hogy a Greenpeace aktivistái az Antarktiszról is könnyedén kiszúrhatták volna! A gigantikus ledfalhoz pedig alighanem egy Paks II havi megtermelt mennyiségű áramát használtak fel. Ekkor értettem meg, miért olyan drága egy Muse koncert!

Egyszer sikerült Muse koncertre eljutni, meg is írtam és egy szemüvegembe is került, de őszinte leszek azt nem élveztem annyira, mint ezt a videót. Persze nem azért, mert az nem volt jó, csak amilyen show-t ehhez hozzáadtak azzal volt kerek egész. Meg lehet azért, mert itt láttam is valamit...

De a Led Zeppelin-es felvételhez képest annyira sterilnek tűnik minden, hogy néha el sem akarom hinni, hogy ez megtörtént. Mindenhol boldog és önfeledten ölelkező, csókolózó párok, fanatikus rajongók - nincs ezzel gond, csak ez a 101% mennyország hatást kelt bennem, ami nem a valóság. Inkább olyan, mint egy film. Minden másodperc tökéletesen megkomponált. Már-már mesterkélt.

Nem mondok olyat, hogy nem láttam volna szívesen vagy most nem mennék el egy önálló Muse koncertre, mert biztosan óriási élmény. De néha már nem is a zenekarról, a zenéről szólt minden, hanem csak arról, hogy mindent a tervek szerint letudjanak. Pedig a dalokat imádom, szinte újra rajongó lettem és Matthew hangja újra lenyűgözött. Talán az egyetlen férfi, akitől a magas hangokat is lehet irigyelni.

Másfél óra tömény szórakoztatás. Lehet mesterkélt, de szerintem egy kisebb infarktust páran lábon kihordtak a 60.963 hallgatóból. Eleve minden Muse dal drámai és katartikus. A látvánnyal, hangzással felturbózva pedig olyan orgazmikus élmény lehetett, hogy nem gondolom az ott lévők dislike gombokat dobáltak a lefújás után.

Összességében, aki megismerkedne a zenekarral, az nézze meg ezt a videót. Aki kicsit is szereti az is. Aki szereti a színpadot, a show-t - az is. Aki a Radiohead-et szereti - igazából az is. Aki élményre vágyik - az is. Aki pedig érezni akarja a zenészek izzadság cseppjeit - az menjen koncertre! De be kell vallanom, ILYEN EGY TÖKÉLETES XXI. SZÁZADI KONCERT, minden elhangzott negatívum ellenére!