A Stone Sour jóval régebb óta létezik, mint azt sokan gondolnánk. 1992-ben történt, hogy Corey Taylor (Slipknot) Josh barátjával megalapította a zenekart, majd sokáig úgy is hagyta parlagon. A Slipknot “szünetében” kelt újra életre 2000 környékén és azóta szinte megállíthatatlan. Az új lemez legalább is majdnem az lett. Menjünk végig számokról, számokra, mert úgy jobban kiteljesedik a kép, hogy miért nem tökéletes az Hydrograd (2017).

Kezdjük azzal, hogy a Hydrograd szó nem jelent semmit, de szinte biztos, hogy mindenki a nagy és hideg és vörös orosz birodalomra asszociál. (Ez bennünk él!) Nem is annyira a véletlen műve ez, hiszen Corey egy keleti turné során vélte ezt a szót felfedezni, de ő maga is tudta, hogy biztosan félreolvasott valamit. A lényeg, hogy amikor az album névválasztásra esett sor, ő húzott egy aduászt.   

A 6. Stone Sour stúdiólemez nem egy koncepció lemez, inkább egy erős vegyigyümi. Valamikor ez jót is tesz egy albumnak, ám olykor vissza is tud ütni - jelen esetbe is-is. A koncepció az volt, hogy nincs koncepció. Válogatás nélkül pakolták fel a számokat az új korongra, amiket jónak gondoltak, teljesen mindegy volt egyébként, hogy mennyire passzolt a témája a többihez. Így aztán születtek igazán ütős dalok és hát elég gyengécskék is.

A lemez jól indít már az intro YSIF is segít ráhangolódni az előttünk álló 65:14 percre. A Taipei Person/Allah Tea egy igazán erős tea kezdés, ami jó alapnak bizonyul az előttünk álló megmérettetésre. A Knievel Has Landed-el folytatódik a Stone Sour-os rockmetál, aztán a címadó Hydrograd is beköszön  maga nyers formájával és a Song #3-ban sem találni túl sok hibát és még a Fabuless is üt, szóval idáig tényleg egy szinte makulátlan lemezt kapunk. 5 teljesen jó szám, ami gyakran egy egész albumot jelent máshol, itt meg a felénél sem járunk még! Ezek után a Witness Trees-nél kezdődik egy lefelé tartó menet. Az a dal nálam a saját magányába fullad. Vannak együttesek, amik futószalagon gyártják a számokat és ilyenkor születnek a teljesen üres témák. Na ez pont egy olyan dal lett és itt kellett volna a producernek azt mondani, hogy nem kell Dream Theater hosszúságú albumot készíteni, ezt most engedjük el!

Majd jön a Rose Red Violent Blue, ami simán lehetne egy Foo Figthers szerzemény is. Mindenki döntse el a saját zenei ízlése szerint, hogy ez jelen esetben dicséret vagy kritika, nekem annyira nem tetszett. A Thank God It’s Over pedig laposabb, mint a legjobb Nickelback szám. Olyan, mintha egy "oldrock” témára ültetett unalmas babzsák lenne. Nem képes egy cseppet sem felizgatni. Pedig még egy gitárszólóval is próbálkoztak, de teljesen halott az egész ötlet. Majd ezután jön a mélypont! A St. Marie alatt magamra vállalnám a holokausztot mindenestül, de előtte azt betonoznám be, aki ezt a dalt megírta. Esküszöm olyan szar, mint a TCS Alföldi gyereke. Szörnyedvény. Aki jót akar magának, az karcolja meg a CD-t ennél a számnál.

De tudnak meglepetéseket okozni még! A következő. a Mercy megint baromi jól szól és egyszerűen mintha egy másik zenekart hallgatnál Újra van kedved tovább hallgatni a lemezt! Nem is kell újra tekergetni a lejátszót, mert a Whiplash Pants és a Friday Knights ott van a TOP5-ben! Megint kiülhet a mosoly az arcra! De a Somebody Stole My Eyes inkább egy alkoholmentes Slipknot dal lett, mint vérbeli Stone Sour dal - ettől függetlenül tetszetősre sikeredett. Míg jön a vége, a When The Fever Broke, ami bár ne lett volna inkább. Abba kellett volna hagyni egy számmal korábban és megbocsájtottam volna sok mindent.

Ha végig hallgatjátok, biztosan megértitek miről is próbáltam itt beszélni. Egy hullámvasút az egész album, pedig néhány szám kiszórásával, lehetett volna egy tökéletes lemez. Így meg inkább csak egy elég jó album. De! Sőt legyen a nagy DE! A Stone Sour nálam ugyanaz a kategória, mint a Subscribe esetében a Useme. Szeretem a Useme-t, de inkább legyen Subscribe, mert azt szeretem igazán! Lenne inkább megint egy új Slipknot album, mert a vízzel felöntött Slipknot nem ugyanaz!

A lemezborító marhára tetszene, ha több köze lenne az albumhoz. Az, hogy a névadódalra próbál utalni még rendben van, de egyébként nagyjából semmi. Pedig amúgy meg lenne benne fantázia, de így kevés nekem.

Lemez: 10/8
Borító: 10/7