ÉS MEGTÖRTÉNT, ami az ősrobbanás óta váratott magára: az Esti Kornél Egerbe látogatott. ’Ez a város’ már jóval előtte lázban volt, ráadásul egész délelőtt esett a ’Rohadt eső’.

Esti Kornél:
A legelső számuk, ami megtisztelte a fülemet a ’Boldogság, te kurva’ volt és meg kell mondjam nem voltam elszállva. A nagyarányban depresszív, az életerőt feketelyukként magába szívó szöveg miatt többször neki kellett futnom a dolognak, mintha egy hullámvasút lennék, ami valami miatt sosem éri el az emelkedő tetejét, hogy aztán eufórikusan alázuhanjon. Később rá kellett jönnöm, hogy valójában egész pontosan megfogalmazza a mindennapi ember vágyait, és ijesztően valósan visszaadja a sokunkat mételyező erőtlenséget és negativitást (rant vége). Amint végre megvolt az első szám, megkezdődött a móka.

Villámgyorsan átsuhantam az Éjszaka van-on és a Ne félj-en, és még jutott egy kicsi a Boldogság, te kurvára is :). Magába szívott a dalok mantrikus felépítése, érdekes zenei megoldásokkal fűszerezve. A mély és magas hangszínek káoszosan tökéletes ellentétje, melodrámai riffekben magabiztosan karon fog és bevezet egy 10 év alatt felépített, monokrómnak látszó, de valójában halvány, szivárványszínű világba.

NA DE… Milyenek élőben?

Sokkal jobbak. A Forrás Nagyterme egészen megtelt a tömegtől. Én az időmet ezúttal egy hatalmas hangládán töltöttem a kamerámmal, a terem jobb oldalán és ismét megfogadva, hogy a következő eseményen már lesz füldugóm. Az a hév, ami a YouTube-on hallgatottt zenékben csak kódolva volt jelen, nem csengetett, hanem előzékenyen berúgta az ajtót, elsöpörve az útból eddigi minden kételyemet. A hangzás mesterien be volt állítva, mind a basszus és a magas szólamon játszó gitár szépen kihallatszott a mixből. Szemtanúja lehettem eddigi életem talán legjobb dobperformanszjának is. Lázár Ágoston kimeríthetethetetlen atomerőműként a koncert legelejétől nagyot alakított.

Szépen elcipelte a banda ritmusszekcióját –és a bandát vele-Pályi Ádám precíz basszustámogatásával. Lázár Domonkos és Bodor Áron hangjai kitűnő kiegészítői egymásnak, mindkettőjük karakteres énekes: Áron kiváló kiáltott hangot szolgáltat, még Domonkos a magasakban húz el jobban. Horvát Kristóf és Veres Imre pedig további gitárrétegekkel tették fenomenálissá az összhatást. A fénytechnika diszkrét volt, de kellően világos. Több albumból játszottak, újdonsült kedvenceim lettek, a Nevetve és a Ti a rosszak, mi a jók. A színpad ugyan telve volt energiával, nem csöpögött túlságosan az érzelmektől, csak a visszataps után következett könnyes búcsú. A nap rohadt esővel kezdődött és Rohadt esővel ért véget.

Nézd meg Holecz Bálint további remek koncert fotóit!