A Heaven Street Seven az egyik kedvenc alternatív, indie rock együttesem (volt), akiknek a zenében való létjogosultságát az első benyomás alapján nagyon rosszul ítéltem meg. Egyébként összesen négyszer tévedtem, de majd kitérek valamelyik elmélkedésemben melyek voltak ezek a zenekarok. A HS7 a fesztiválok állandó fellépői voltak, közel 20 éven keresztül és nemrég végig gondolva fiatalabb éveim azon részét, amit az ő koncertjeiken dülöngéltem át - nem kis százalékát adták. Nagy mennyiségű slágert írtak, amiket nem tudok unalomig játszani, mert mind zeneileg, mind szövegileg értelmet képviselnek, annak ellenére is, hogy képesek voltak még a Zseléről (!) is énekelni. Bár hallottam már a tértivevény szót is dalszövegben (Kaukázus) és arra sem kaptam fel a fejem, sőt a leglelkesebben tudom énekelni akármikor. Szóval a mély értelmű és érzelmű szövegek zenekara, lányok és lányos lelkű fiúk együttesének története és bevégződése következik.

Hol van az a krézi srác?

Azt szokták mondani, hogy nem is tudom, honnan kezdjem a történetem, de én pontosan tudom mikor láttam őket először és mennyire nevetségesnek tartottam őket. Így bizony, a Hol van az a krézi srác videójával vette kezdetét a kapcsolatunk, amit akkor talán a Z+ csatornán láthattam. Mondanom sem kell, a 13 évemmel egyfelől fogalmam sem volt mi az a krézi srác és én sem tudtam hol a fenébe lehet, másrészről meg nem tudtam, hogy ők mit is képviselnek valójában, milyen stílust. A Cukor nevet viselő albumon jelent meg ez a talán furcsa így kimondani, de mégis csak mára klasszikussá vált dal, méghozzá az ezredfordulón, 2000-ben! Amit viszont meg kell említenem, hogy az első albumuk volt, amin csak magyar dalok szerepeltek. Krézi srácék angol nyelvű lemezekkel próbálkoztak mindeddig a világ meghódításával és ezt 3 lemez erejéig töretlenül produkálták. 

Egyébként egy ilyen erős, szöveg centrikus zenekarnál nem is igazán értem miért kellett ennyit várni a magyar dalokra. Erre az albumra került még a Sajnálom és a Mozdulj (2001, ami egy EP is volt), ami mondhatni nagyobb karriert futott be a többinél. De az a klip több, mint furcsa, mármint a Mozdulj! Nehéz szavakba önteni azt, amikor a humor és a groteszk találkozik és egymást próbálják felül múlni. Persze ma már azt mondjuk, de szép is volt, pedig az idő sem tette jobbá azt a klipet - újra megnéztem hátha - nem. Engedjük el. De lesz még szó videókról, amiken az idő vasfoga sem hagyta rajta a nyomát.

Dél-Amerika mindent visz!

A 2002 aztán meghozta az áttörést és felkerültek a magyar zenei piacra. Legalább is a Kisfilmek a Nagyvilágból albumon megszületett a Dél-Amerika dal, ami kihagyhatatlan a kor szerelmeseinek. A szöveg, a videó, a zene és a közönség annyira egymásra talált és fúzionált, hogy vannak akik még mindig most is valahol a táncparketten pörögnek. Nálam a teljes album hozta a kötelezőt és sokszor a saját gondolataimmal találkoztam, ez lehet a rajongásom hátterében, ami ebben a posztban teljesedik ki. Több olyan személy is közreműködött az albumon, akik ismerősök lehetnek a magyar zenei közéletből, pl. Lovasi (Kispál és a borz), Bérczesi Robi (Hiperkarma), Varga Livius (Quimby) és talán ennek is köszönhető, hogy sikerült meghatározó szerepet vállalni a 2000-es évek után a zenekarnak.

2 év múlva pedig megfejelték egy még erősebb albummal, a Szálj ki és gyalogolj!-al! Ez lett csak az igazán depis, romantikus alter album. Az Ez a szerelem, a Taposs a szívemen, Hangerő és az Astoria szövegét is bármikor képes vagyok felidézni, bár szerintem a többi is menne. A Hangerőt, a Viva TV-n láthattam először, méghozzá klippremierben (zenei történelem percek) és akkor ugyebár azonnal reflektált saját magára a költő és magyarázta Krisztián, hogy mit is jelent a szöveg miszerint

"...hiába tekered a külső hangerőt, sose nyomod el a belülről jövőt!".

Mondjuk elég egyértelmű volt mindenki számára, nem volt ez egy Gordiuszi-csomó de a riporternek muszáj volt valamire rákérdeznie, hősünk pedig hozta a kötelezőt. Igen, már akkor sem voltak magas színvonalú zenei műsorok.

Lányos lelkű fiúk

A 2006-os album alighanem a csúcsa volt a zenekarnak, hiszen a Tudom, hogy szeretsz titokban, minden szerencsétlen friend zone-ban ragadtnak a himnusza lett. Pontosan vissza tudja adni az érzést és még a videó is azt sugallja, hogy egy balfék vagy. Bár említettem, hogy az előző album milyen érzelmi hullámvasút, hát akkor ez az extrém verziója annak. Ezen található ugyanis a Mikor utoljára láttalak, a Márta vagy a Menni kell tovább is. Teljesen különböző a lelkük ezeknek a daloknak, de valahogy ugyanaz a téma - a vágyódás - viszont annak a különböző stációit élhetjük át, mint egy mini zenekedvelű Krisztus. Az album az én szememben a beteljesedése a HS7-nek.

A Jazz (2008) már egyértelmű lefele ívelés volt, bár akadt jó dal rajta, mély nyomot már nem hagyott senkiben szerintem, a Dunabeat egy válogatás lemez volt, mert minden zenekarnak szüksége van egy ilyenre. A Felkeltem a reggelt (2012) pedig egy nagyon jó próbálkozás volt az újra indulásnak, de mintha már a zenekar sem hitte volna el, hogy hosszútávon folytatható ez a projekt. Minden számát ismerem ennek a lemeznek is és még tetszik is, de mintha nem került volna bele valódi gondolat. Erőtlen lett és kicsit jellegtelen is, a bevezetőben említett Zselé dal is erre a korongra került fel, de végül csak egy szép lezárása lett egy igazán érdekes korszaknak.

Mindenhol HS7

A búcsúkoncert pont az alakulásuktól számított 20. évben jött el, 2015-ben. Azt mondom, ennek el kellett jönnie, mert a közönséggel már nem találták meg az összhangot. Ahogy ez lenni szokott nem tűntek el a tagok nyomtalanul, hiszen Szűcs Krisztián eddig is sok projektben részt vett, gondoljunk csak az MR2-re vagy a Budapest Bárra, e mellett pedig ma már a NAZA nevű együttesben is fő szerepet tölt be, amit egy másik nagynevű zenekar, a Magna Cum Laude zenekar vezetőjével Mező Misivel irányít.

De a billentyűs, Takács Zoltán Jappán sem tűnt el. Ő már a HS7 alatt is a Soerii & Poolek együttesben őrjítette a népet, de emellett producerkedik is, szóval azt a szót, hogy unalom biztosan nem ismeri. 

Németh Róbert a zenekar basszusgitárosa, önálló lemezt adott ki Nincsen mozgás az eseményhorizonton névvel. De nem mellékesen tagja ő a Pegazusok nem léteznek című formációnak is, ami pedig egy igazán jó kis zenekar.

Egyszóval semmiképpen nem lehet azt kijelenteni, hogy csak úgy felszívódott a banda nyomtalanul, de abban biztos vagyok, hogy ők már nem fognak újra alakulni és azt hiszem jól is van ez így. Egy-két korosztály azért felnőtt az ő lemezeiken, koncertjeiken és igazából ők egy nagyon pozitív színfoltjai voltak a magyar könnyebb zenének! A dalaikat pedig gyakorlatilag bármikor meg lehet hallgatni!