Amíg legtöbben az új fogadalmuknak próbálnak eleget tenni esetleg már el is felejtették azt, addig én új lemez után kutattam, hogy beindítsam az évet. Feltett szándékom volt, hogy az előzőleg bemutatott Parkway Drive vagy Omega Diatribe album stílusát ne is súroljam. De hiába az internet csodálatos világa most nem segített, ám nagyon sok cicás posztot találtam. Ekkor jutott eszembe, hogy kaptam én egy Apnoé lemezt karácsonyra, amit még meg sem hallgattam. Úgy gondolom sikerült a stílusváltás! A Víganjárók (2014) lemez után egy népzenés-blues-os anyagot vártam, így Minecraft-ozás közben nekiláttam a hallgatásnak. De, mint ismerjük a mondást: hallgatásnak, lemezajánló a vége!

Szóval a várépítések és a creeper-ek gyilkolása közben a Hegylakó (2015) lemezt dolgoztam fel a fülemmel. Ha lehet ilyet mondani az elvárásomnak megfelelően indult az album, de aztán sorra meglepett. Messze nem a népzene uralkodik Apnoé földön, de remekül van mégis becsempészve a dalok közé. Első hallgatásra nem is lehet megállapítani, hogy milyen műfajt kedvel a zenekar, mert minden szám egy kicsit elüt a többitől, mintha minden dal egy új lemez első száma lenne. (Biztos, hogy szívnak valamit a tagok.)

Ahogy a legtöbb lemezen, így itt is vannak headliner dalok, mint pl. a Hegylakó, a Túlélők, Holnapra, nekem mondjuk a Bogár Imre és a Valamikor is nagyon ütött, de egyikre sem pogoznék. (Bár ki tudja...)
Apropó, álljunk meg egy kicsit a Túlélők előtt! Ha lenne a szövegben pár elejtett p**a, meg pár b**i megjegyzés simán lehetne egy korai Ganxsta szám. Akármennyire tűnhet ez furcsának, de most dicsértem a zenekart. Teljesen jó és ez a dal is úgy hiányozna, ha nem lenne, mint mondjuk a lassú, népzenébe bújt Maros mellett vagy a füstös, kocsmaszagú, rózsaszín párducos kezdésű Railjet blues. Egyszóval ez egy kiváló vegyes felvágott!

A lemez végleges formáját apró segítő kezeikkel a HS7-ből is ismert Takács Zoltán "Jappán" és az Üllő Úti Fuck-ból ismerős Phillip László formálta. Pilinszky János (ő egy író celeb volt, aki nem ismerné) is "vállalt" egy szöveget az Agonia christiana (1958) című versével - köszönjük neki!

 Víganjárókról egy jó kis nóta.

Még egy nagyon fontos dolog, a zenekar énekese Mesics György "Mesó" nagyon hasonlít Zacher Gáborra, aki pedig Bryan Cranstonra, tehát Mesó valójában Cranston, aki Zacher Gábor. Ez fontos információ, hiszen nem mindegy ki kezel majd...

Feladat: nevezd meg kivel találkoztál szilveszter másnapján személyesen!

A lemezt a Gryllus Kiadó adta ismételten ki, ahogy 2014-ben a Víganjárókat is. A borító nekem nem annyira eltalált. Illetve szép csak nem tudom összeegyeztetni a dalokkal. Túl visszahúzódó és finomkodó, pedig az album izgalmas lett és változatos. De akit ennek ellenére mégis meggyőz, az itt megrendelheti. 

Lemez: 10/8
Borító: 10/5