Az elmúlt időszakban több videó is napvilágot hallott és látott. Természetesen ádáz tekintetekkel figyelem az újdonságokat, ezért rávetettem magam az általam kedvelt zenekarok újdonságaira. Na meg egy kicsit ki is tekintettem a komfort zónámból, ezért is születhetett meg ez a poszt. Mindig is érdekelt, hogyan oldja meg egy zenekar, hogy egy rövidfilmbe miként zsúfol bele egy egész történetet, ami izgalmas, esetleg fordulatos is és erre mindössze alig 4-5 perce van. Az első posztban, ebben a témakörben a Road kontra Korn, illetve a kevesebb, néha több párharcot vettem figyelembe. Most egy másik szemszögből világítom meg a dolgokat. Lássuk most is a több pénz és a kevesebb fog nyerni?

Kezdjük a Trivium zenekar The Heart From Yout Hate videójával, ami gyakorlatilag egy promó videó lett és olyan hihetetlenül egyszerű, mint egy  metálgolyó vasgolyó. Nem akartak kitalálni semmilyen történetet, csak a dalt akarták (és az új lemezt) promótálni. A Trivium. Akiket sokan a Metallica utódjaként tartottak számon. (Nem mostanában.) Nekem ne mondja senki, hogy egy ennyire ismert zenekarnak nem telik valami többre, jobbra. Vagy nincs is igényük rá? A Machine Head-nek talán egy jó videója van a sok közül, de legalább mindig igyekeztek és akartak valamit alkotni. De Matt Heafy csapata úgy szarik rá, hogy rossz nézni. Azt is felfoghatatlan, mert pár hónapja is készült egy videó, a The Sin And The Sentence, ami meg egész érdekes lett. A dal mindenképpen.

Ez viszont, úgy néz ki, mintha egy közepes telefonnal készült volna egy greenbox előtt és összevágta a zenekar egyik unatkozó tagja. Teljesen értetlenül állok az összes ilyen és ehhez hasonló videóhoz. Ez szánalmas és a rajongó semmibevételét igazolja.

Egyből szeretnék egy ellenpéldát mutatni. Lehet soha nem mosom le magamról, hogy Wellhello rajongó vagyok, de a Senki nem véd magamtól, amit valamikor meg is osztottam facebook-on, ezerszer igényesebb, még úgy is, hogy a történet tényleg minimál. Semmi különleges, semmi giccs, semmi túlzás - a zenekar világához és képességeihez képest viszont tökéletes. A benne szereplők egyaránt, Jászberényi Gábor és Trecskó Zsófia az említett személyek.

Talán a nézőtéren, feketében ülő srácok tekintete az, amin néha mosolygok egyet, mert nehezen tudom komolyan venni őket. De ezzel együtt is csak dicséretet érdemelnek, mert elég volt pár momentum arra, hogy lekössenek és végig nézzem.

Egy másik magyar zenekar az általam annyiszor emlegetett Useme is új klipet adott ki, szintén olyan Trivium-os stílussal. Sajnos. Szabadban zenélés, lassítva, néha meg vágóképként egy pár játssza mennyire boldog. Nincs csattanó. Ennyi, nem több, ez a Miénk a világ. Az előbbi példa mutatja, hogy nem kell sok minden egy érdekes, szép videóhoz. Akkor meg miért lett ennyire lapos? Annak tükrében fájó ez, hogy az Ez a mi portrénk meg egy olyan jó kis steampunk-os beütésű film lett.

Nem szeretném tovább kritizálni, de annyira unalmas, hogy csak azért néztem meg most újra, hogy tényleg annyira rossz e mint gondoltam elsőre. Nem gondolom, hogy tévedek, nézzétek meg nyugodtan. Az új lemezt mindenesetre várom már és biztos, hogy írok majd róla.

Mivel az a cél, hogy tovább erősítsem nem a büdzsén, hanem az ötleten múlik inkább egy dal, ezért újra előveszem a Hellwellot és most a legújabb Régi szőke című számát teszem ide példaként. Ezt is, mint a kettővel feljebb lévőt a Supermanagement támogatta, Tóth Gergellyel (Blind Myself, amíg volt) az élen és majd a kisfilm végén személyesen is! Gyakorlatilag most sincsenek csodák, bár a hangkeverés/hangszerelés szerintem zseniális. Jók a ruhák, a háttér, a hangulat, a látvány. Érzik mi kell saját maguknak és a rajongóknak. Nem kellenek Trónok harcás drámák és fordulatok, csak adja vissza a látvány a zenét és fordítva. Ez pedig mind megvan!