Előző bejegyzésemben a tribute zenekarok iránti undorodásom fejeztem ki a Lemmy-s estével kapcsolatban, rá pár napra pedig a The Blackbirds koncertjén jártam az A38-on. Tudat-has-adás. 

A Lemmy-emlékest jobban sikerült, mint azt az előzmények megindokolták volna. Több dolog volt, ami zavarta az agyalapi mirigyem, egészen addig, amíg oda nem értünk és meg nem ittuk az első sörünket. Mik foglalkoztattak? Ingyenesség, vasárnapi időpont, indokolatlanul nagy tömeg és a noname illetve…

Az év koncertjén jártam, de örülök neki, hogy ezt előre senki sem tudta. Illetve talán az a pár lézengő, aki az A38-ra érkezett szerda este, hogy meghallgasson egy jó zúzós Slayer utánzatot. A tömegnek aligha nevezhető emberkupacokat vegyes kinézetű, korú, (talán vallású) többnyire szőrös férfiak…