Nem kellett ugyan annyit várni a Subscribe visszatérésére, mint a Tool új lemezére, de azért furcsa volt, hogy már nem lehetett látni a fesztivál plakátok fellépői között a zenekar nevét. 4 éves kihagyás után a Budapest Parkban hallhattuk újra őket úgy, hogy már egy új dalt is előadtak és nem…
Két évvel ezelőtt, amikor a Kint a vízből kijött, megírtam a kritikát és örömködtem. A Fekete részemet hallgatva azt kellene mondanom, hogy a srácok felnőttek, érettebb lett a zenéjük, most oda tették magukat és sorolhatnám a közhelyeket. De most inkább egy másik oldalról közelíteném meg ezt a…
Fogalmazhatok úgy, hogy az Arctic Monkeys-nak köszönhetem a barátnőmet, tehát egyáltalán nem hagy hidegen, mi történik a zenekarral. Egyébként is voltak kedvenc dalaim az angol garázs rock bandától, de miután a VOLT fesztivál és a szervezői idereptették 2014-ben a bandát, ami miatt a barátnőmmel…
Nagyon régóta járok már Hiperkarma koncertre, viszont még sosem írtam róluk. Ezért úgy döntöttem, hogy a Barba Negra-s összejövetelről írok pár sort. Bérczesi úr már nem a régi, sőt a közönség sem és azt kell mondjam, így nem is a színpadon volt a legnagyobb izgalom. A lenti szösszenetből kiderül,…
Ha van zenekar, akiket a legkevésbé sem érdekel a lemezborítójuk kinézete, akkor az a Deftones. A tudatmódosítók hatása vagy a szörnyű marketing e az oka annak, hogy értelmetlen, nagyon értelmetlen és legértelmetlenebb kinézetű képek néznek vissza ránk a zenekar lemezeiről - tiszta X-akták! De hozzá…
A tavalyi Arany-EZ! egészen másmilyen volt, mint az idei, mert idén a lemezkritikák száma alacsony lett, tehát nem lett magas. Ez az év, inkább a kiegészítő posztokból állt. A BekEZdés, az EZ nem AZ! a Borítóságok és egyéb posztokkal kiegészültek a sorozatok, ezért is maradt kevesebb idő a…
Az Apey and the Pea-ről pontosan azt mondhattam el eddig, mint megannyi zenekarról: hallottam a nevüket, láttam őket a plakátokon, tudtam tehát, hogy léteznek, de ebben ki is merült minden ismeretem róluk. Aztán, amikor az új lemezmegjelenésről, a HEX-ről hallani lehetett és áradoztak róla a…
A Trivium-ról szerintem még sosem írtam lemezkritikát, pedig egy időben hallgattam a füles Matt énekeit, persze csak módjával. Aztán amikor az új album kijött és csepegtették a dalokat, úgy voltam vele, hogy lehet, hogy terítékre kerülnek, de majd meglátjuk. Az első dalok között jött ki a lemez…
Akik ismernek, azok tudják, hogy a progresszív rock zene a kedvenc stílusom. Ezért is és, mert a Marcello’s Mysticial Mind egy rohadt jó zenekar, olyan örömmel írok róluk, hogy a fülemen csordul ki a boldogság. Nem is értem, hogy a fenébe lehet az, hogy még csak lenge szellőként sem hallottam a…
Az Amberjack-et első hallgatás után - magam sem tudom miért - egyszerűen félretettem. Az idő sem úgy hozta, hogy foglalkozzak a zenekarral. Aztán belevágtam újra a dalok feldolgozásába és mintha egy teljesen új világ fogadott volna. Az Amberjack számomra egy kézzel fogható együttes, akik pontosan…